KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sötétség leple

Pápai Zsolt

 

A horror-műfaj évtizede kezdődött sokadvirágzása a sikerültebb filmek mellett érthetően tömegével termeli ki a fércműveket is, amiket a közönség borzongás iránti megnövekedett étvágya gyakran egészen a multiplexekig terel. A sötétség leple is ide, a zsáner hervadtabb darabjai közé tartozik. A sztori az 1800-as évek elején kezdődik, amikor Darkness Falls városában meggyanúsítanak egy magányos öregasszonyt azzal, hogy megölt két gyermeket. Nemsokára felakasztják az ártatlan nőt, mire ő bosszút esküszik, és rendszeresen visszatér a túlvilágról, hogy szörnyű merényletekre vetemedjék. Ám végül – immár napjainkban járunk – emberére talál.

Ha a nyitóképpel máris egyértelművé lett silány színvonal szülte sokkon átesett a néző, hozzáláthat a megidézett mítoszok felkutatásához, amelyekből akad bőven, bújtatottan és meglehetőst primitív formában egyebek között előkerül például Perszeusz esete a Gorgókkal vagy Lót feleségének története. Más, akár szellemi, akár pszichés izgalmat azonban nem tartogat az opusz. Színészeihez és stábjának néhány tagjához hasonlóan Jonathan Liebesman rendező is e mozival debütált, nem csoda hát, hogy műve szaglik az amatőrizmustól – legyen a látvány helyenként mégoly professzionálisan kivitelezett is. A produkció legfőbb tétje Liebesman számára az, hogy miképpen verekedje át magát a Psycho-, Halloween- és Sikoly-allúziók erdején, erőfeszítéseinek kudarca azonban könnyűszerrel előre megjósolható, így izgulni sem lehet rajta. A híg transzcendentális körítés, a színészvezetés jellegtelensége vagy a cselekmény közhelyparádéja viszont valóban félelmetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2346