KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyomás!

Vidovszky György

 

Go! A filmben szereplő amerikai fiatalok életében fontos pillanatokban hangzik el ez a szó felszólító módban. Legtöbbször, ha menekülniük kell – mert menekülniük kell. Életük nem más, mint végtelen sodródás az ellenük szegült világ szeszélye miatt. Ha valaki azt hinné, társadalmi drámáról van szó, téved: Doug Liman filmje ennél jóval könnyedebb. A dramaturgiai szerkezetnek kiszolgáltatott szereplők úgy keverednek el és össze, mint egy végtelenül kiismerhetetlen világ esendően bűnös figurái. Sok millió társukhoz hasonlóan ugyanazok a dolgok mozgatják őket is: pénzszerzés, szex, „repülés”, buli – mindaz, ami tiltott vagy nehezen elérhető.

Egy hiteles társadalomlélektani elemzés esetén jogos a kérdés: milyen alternatívát nyújt? Semmi jót! A film nem jut el sehová, csak állapotot, életformát, korképet mutat be, de szerencsére sok egyéb amerikai filmmel ellentétben már nem is kelti azt az illúziót, hogy a művészet eszközeivel könnyű (és legtöbbször hamis) kiutat lehet mutatni.

Go! A szentesték meghittségét egyáltalán nem idéző három karácsonyi történet (Ronna, Simon, Adam és Zack) szellemesen összeérő szála, a „tarantinós” szerkezet (lásd: Ponyvaregény eleje és vége), hangütés (váratlan, abszurd emberi megnyilvánulások) és lendület az amerikai (rém)álom drogos, kissé aberrált, mégis rendkívül szeretetreméltó változatát hozza össze. Ronna 18 évesen kábítószer-kereskedésbe keveredik, Simon Las Vegasban csap egy görbe estét (kajálás, lányok, lövöldözés), Adam és Zack, a két szappanopera-színész egy kopó „rendezésében”, rejtett mikrofonokkal éppen Ronna lefülelésére készül – korántsem önszántából. Ennél már csak egy rosszabb jöhet: akció után a rendőrnél és feleségénél kell elkölteniük a karácsonyi vacsorát. Mi juthatna más eszükbe? Go!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2814