KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Telitalálat a szívbe

Harmat György

 

A peremen élő, jogosan rablással vádolt ifjú Cécile segítséget kér Micheltől, a jó nevű, középkorú ügyvédtől. Némi vonakodás után a férfi elvállalja az ügyet, s (a lány barátja, Vincent segítségével) felmenteti Cécile-t. A vonzás, mely kezdettől fogva összeköti a lányt és Michelt, szerelemmé érik, egy ideig nem állhat útjukba sem Vincent, sem Michel felesége. Szenvedélyek vihara, társadalmi- és korkülönbség, érzelmek kontra hivatás, kaland kontra megállapodottság...

Ha ez a film nem lenne francia, kevés örömöt nyújtana a magamfajta nézőnek. Története ezerszer látott, dialógusai ezerszer hallottak. A filmnyelv sem különösebben eredeti, amit Pierre Jolivet rendező beszél, ám érzéksimogatóan gördülékeny. A cselekményt elvezeti a tragédia küszöbére, aztán visszarántja onnan – s ez nem feltétlenül baj. A színházban az ilyet hívják színműnek vagy középfajú drámának. Mindenesetre a légkör összetéveszthetetlenül francia.

A színészi összjáték pedig példás. Gérard Lanvin (Michel) a fáradtság mögött érzékelteti, hogy kész a megújulásra, edzett fizikuma jelzi, hogy valóban abból a kültelki közegből jött, ahonnan újdonsült szerelme. Feleségét Carole Bouquet játssza. A törékeny színésznő már rég sikeresen kitört a fagyos szépség skatulyájából, melybe első filmje (a több mint két évtizedes Buñuel-remek, A vágy titokzatos tárgya) révén került. Féltékenysége, gondoskodása, belső-külső szépsége – finoman hiteles. Velük egyenrangú teljesítményt produkál a két fiatal. Virginie Ledoyen Cécile-je ártatlanul romlott, veszélyesen védtelen. Guillaume Canet Vincent-je utat tévesztetten energikus.

Ha ez a film nem lenne francia, talán nem is volna érdemes rá, hogy megnézzük. De az.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4500