KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A betörés

Koltai Ágnes

 

Amikor Frank Beyer filmjét vetíteni kezdik mozijaink” már nem létezik az az ország, melynek 1945 utáni napjairól oly gyengéd nosztalgiával beszél a rendező. Az utolsó NDK-s film egyikét megnézni olyasfajta kulináris örömhöz hasonlítható, mint például indonéz csirkét enni egy csendes nyárutói estén. Egyszerűen tét nélkül kellemes.

Egy pofa jó „ser”, egy erős kupica, egy otthonos kiskocsma és a háború előttről megőrzött puha öltöny – ez A betörés világa. Politikamentes, a militarizmus szellemétől érintetlen, s kellően beszűkült vágyvilág, ahonnan csak az édes illatú gazdagságra érdemes révedni.

A betörés hősei láthatóan moziban lesték el a nagystílű gazember viselkedését: a határozottságot, a keménységet és a nőkkel való egyszerre durva és érzelmes bánásmódot. Kasszafúrásuknak és kisstílű bűnügyecskéjüknek az a pikantériája, hogy Németország úgynevezett orosz zónájában a szerveződő demokratikus német rendőrség ügyetlenke tisztviselőivel futnak versenyt: ki ér hamarabb a pénzzel teli páncélszekrényhez.

Frank Beyer megirigyelte az Ali baba és a negyven rabló bávatag idilljét, de ne fanyalogjunk: filmje a távoli múltra kacsint. A lebombázott, kiégett Berlinre, kis gazemberek kis világára, akik legalább szórakoztatóak és egyénien ostobák. Feltéve, ha valóban ilyennek mutatják Herr Ali babát és a rablókat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4767