KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A halál ideje

Tamás Amaryllis

A film forgatókönyvét Gabriel García Márquez írta, aki az 1986-ban megalakult Fundación Nuevo Cine Latinoamerico elnöke is egyben. Ez a társulat nemcsak a latin-amerikai kultúra újraélesztéséért bont zászlót, hanem „olyan filmeket akar forgatni, amelyek, mint a költészet és az irodalom, hozzájárulnak az egyetemes kultúrához”.

A halál ideje – európai és mai szemmel nézve – Julian Trueba téveszméjének végzetes kiterebélyesedését és a paranoid „fertőződés” révén egy egész kis közösség életének zátonyra futását ábrázolja. Jorge Ali Triana rendezésében egy ma is eleven, mágikus világ tárul elénk, és mint gyermekkorunkban, ismét átélhetjük a távoli múlt hiedelmeit, szokásait s a mai primitívekéit. Julian Trueba átkozott öröksége: 18 év múltán vérbosszút állni apja „gyilkosán”. S bár maga is retteg a bosszútól, képtelen megmásítani azt, amit Lucifer, Belzebub, Sátán, a pokol elöljárói jóváhagytak. Nem lehet mást tenni, mint ami eleve elrendeltetett.

Egy ősi csillaghit szerint az emberi lélek ugyanazokból a részekből készült, mint amelyekből a világlélek. A csillagistenek hozzák létre az embert, aki halála után visszatér csillagához. A csillagok ember tulajdonságúak, az emberek cserébe a létezés teljességét zárhatják magukba, a gonoszságot és a jóságot, a láthatót és a láthatatlant, az életet és a halált. A sorsát méltósággal viselő Juan Sayago (Gustavo Angarita megszenvedett bölcsességet, emberi tartást sugárzó alakítása), a megingathatatlan Julián Trueba és az ártatlan Pedro Trueba egymás vérét ontják – ahogy csillagukban megjósoltatott. De történetük és megpróbáltatásaik itt korántsem érnek véget. Amikor eljön a halál ideje, a napisten – az ősi hit szerint – mindegyiküket csillaggá változtatja, és Ozirisz bírói széke előtt „a kettős igazság csarnokában” szívük a becsületesség mérlegén megmérettetik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5018