KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Becéző szavak

Tamás Amaryllis

 

„A Becéző szavak valószínűleg 1983 érzelmileg leghatásosabb filmje lesz...” – jósolta a Newsweek három éve a Larry McMurtry regénye alapján készült szentimentális, azóta többszörösen Oscar-díjas alkotásról. A propaganda-imázst meglovagolva, a bemutatót megelőzve nálunk is megjelent a forgatókönyv alapjául szolgáló, a filmnél jóval alacsonyabb színvonalú regény.

A film legalább két és negyed órára abba az illúzióba ringat, hogy bármilyen banális történet alkalmas arra, hogy emberéletünk általános gondjairól szóljon. Titoknélküli, napról-napra élő emberek szembesülni és dönteni kényszerülnek egy sorsfordító, jellempróbáló helyzetben: a háromgyermekes rákos fiatalasszony, Emma váratlan halálakor.

Az átlagnál nagyobb tűrőképességű Emma az utolsó napokban – számvetés helyett – azért harcol, hogy meggyőzze a körülötte élőket, hogy ő még mindig feleség és anya és barátnő, nem „kóreset tárgya”. A könnyedén, nagyobb célok nélkül viselt élet és a kórházi ágyon megadóan várt halál azonban nem teljesül megindító, egyszeri, megismételhetetlen sorssá. Ha a film nálunk is sikert arat, azt a kimagaslóan jó, őszinte színészi alakításoknak köszönheti: az önfeledt, hiteles Debra Wingernek (Emma), az elárvultság döbbenetét megrázóan átélő gyermekszereplőnek (Teddy), az öregség tragikumát és a szerelem megtartó erejét bizarrul ábrázoló Shirley MacLaine-nek (Aurora), az önsorsrontó szétesettséget mesterfokon bemutató Jack Nicholsonnak („űrhajós”).

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5570