KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A frontvonal mögött

Loránd Gábor

Korrekt háborús film. Mit is értünk ezen? Természetesen nem valamilyen új esztétikai kategóriát, pusztán kísérletet a „nem különösképpen magával ragadó, de nem is rossz, sőt, van ebben a műfajban számos ennél sokkal rosszabb” tömör megjelölésére. És ez semmiképpen nem lebecsülés, ha figyelembe vesszük, hogy szerte a világon rengeteg filmet készítenek, s ezek között aránylag kevés a remekmű.

Mlinszkij őrnagy partizánegysége az ellenség hátában harcol, nagy veszteségeket okozva a betolakodóknak. A német hadvezetés reguláris erők és kémek segítségével próbálja megsemmisíteni; hírszerzőit elfogják és kivégzik, ő maga is veszélybe kerül, de végül is a maga javára fordítja a játszmát.

Kalandfilm, az is akar lenni (ami ez esetben azt jelenti, hogy nem „művészkedik” fölöslegesen), nem is unalmas; körmét ugyan nem rágja le, de azért érdeklődéssel nézi végig a műfaj kedvelője. Megrázó sorsfordulókat, emberi drámákat ne nagyon keressünk benne, viszont akad egy-egy szép mozzanat (az orvosnő és a parancsnok vonzalma), kedves humorral fűszerezett karakterábrázolás (az öreg csicskás), amely a puszta kalandszint fölé emeli a filmet.

Végül egy zárójeles, halk megjegyzés: egy részbe tömörítve talán még jobb lehetett volna a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7701