KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hotel Ruanda

Bori Erzsébet

 

Terry George filmjét nehéz műfajba sorolni: dokudrámának nem elég valósághű, politikai thrillernek túlságosan is az. Drámában és politikában persze nincs hiány, hiszen a történet a ruandai polgárháború legvéresebb időszakában játszódik, amelynek 800 ezer halott és milliónál is több sebesült, megcsonkított, megerőszakolt ember a mérlege.

A fő helyszínt adó szállodának valójában Les Mille Collines a neve, s a belga Sabena érdekeltségébe tartozik. Ennek az igazgatóhelyettese a főhős, a hutu Paul Rusesabagina, aki jó viszonyt ápol a fehér főnökökkel, de a hazai potentátok között is vannak emberei. Paul öltönye, nyakkendője kifogástalan, modora csiszolt, gondolkodása pozitív, jövőképe optimista, felesége tuszi. Mi sem természetesebb számára, mint az ésszerű kompromisszumok keresése, a közvetítés a legkülönbözőbb ellenérdekelt felek között.

1994-ben az ENSZ áldásával végre formális békét kötnek az évek óta háborúzó erők, a többség örül és remél, bár a hutu szélsőségesek rádiója továbbra is a megbékélés ellen és a tuszik irtására uszít. Az elnök elleni merénylet után az ultrák fellázadnak és elszabadul az erőszak. Az UNAMIR tehetetlen, mandátuma nem terjed ki a béketeremtésre, fegyvert csak önvédelemre használhat; a fehéreket evakuálják, és Paul olyan szerepben találja magát, amire a legkevésbé sem volt felkészülve. Az elegáns luxusszálló többezres menekülttáborrá és ostromlott erőddé változik, amelynek lakói mind az ő kezébe teszik az életüket. Paul súlyos identitásválságba kerül, de a halálos fenyegetés és az egymást érő problémák közepette nem marad ideje ezen rágódni. Értékes kapcsolatrendszere meg a hotel széfjében és italraktárában rendelkezésére álló erőforrások hatékony bevetésével sikerül elhárítania a veszedelmet.

Paul Rusesabagina létező személy, aki ma Belgiumban él a családjával. Ez tehát egy szép, igaz történet. Hogy pontosak legyünk: inkább szép, mint igaz. Ruandában az ENSZ nem sokkal szerepelt fényesebben, mint korábban Srbrenicában, a világhatalmak hónapokig nem találtak rá okot és módot, hogy megállítsák a vérontást. A Hotel Ruandában viszont egymás sarkára taposnak a segítőkész jóemberek – sztárszínészek alakításában. Mégsem húznám rá a vizeslepedőt Terry George-ra. Ugyan ki menne be a moziba egy naturálisan erőszakos és tökéletes reménytelenséget árasztó filmre? És aki mégis megnézné, milyen érzésekkel lépne ki a fényre?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8402