KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/szeptember
• Kovács István: Lengyel legendák Wajda és a Mennyegző
• Jancsó Miklós: A mi Hamu és gyémántunk
• Bikácsy Gergely: Titkos utazások a kékruhás nővel Michel Deville portréjához
• Klaniczay Gábor: Hol lakik a gonosz? Ördögök
• Kovács András Bálint: A „szoft-horror” Populáris mítosz Magyarországon
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Feloldozás nélkül Pesaro

• Jeles András: Büntető – század Jegyzetlapok
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Tréfák Mladá Boleslav
TELEVÍZÓ
• Baló György: Operett-tévé A híradó sztárjai
• György Péter: A korszak tükre
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Hajlakk
• Tamás Amaryllis: Rembetiko
• Zalán Vince: Dagály
• Fáber András: Robotzsaru
• Schubert Gusztáv: Bécs, 1938
• Székely Gabriella: Nem látni és megszeretni
• Kovács András Bálint: Halálos fegyver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pokoli édenkert

Sepsi László

A Perfect Getaway – amerikai, 2009. Rendezte és írta: David Twohy. Kép: Mark Plummer. Zene: Boris Elkis. Szereplők: Steve Zahn (Cliff), Timothy Olyphant (Nick), Milla Jovovich (Cydney), Kiele Sanchez (Gina), Marley Shelton (Cleo). Gyártó: Davis Entertainment / Relativity Media / Rogue. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 98 perc.

A betonbiztos B-szériában utazó David Twohy életművének eddigi csúcspontját az ezredfordulón érte el, amikor is a Pitch Black-kel útjára indította az azóta újabb játékfilmes, animációs és képregény-verziókkal bővült Riddick-franchise-t. Twohy az előzményénél jóval nagyobb költségvetésből készült A sötétség krónikája után – miközben az űrbéli pszichopata történeteiről sem vette le vigyázó tekintetét – a Pokoli édenkert egyötletes thrillerével tért vissza a nagyvászonra – az életművét a kilencvenes évek legeleje óta meghatározó fantasztikumtól ezáltal végleg eltávolodva.

A Pokoli édenkert látszólag az egzotikus helyszínen gyilkosok karmai közé kerülő turisták napjainkban felettébb divatos (Wolf Creek, Végzetes kitérő) történetsémáját használja, ám miután a csaknem egyórásra nyújtott expozíciót brutális erőszakjelenetek helyett átlátszó red herringek szabdalják, nyilvánvalóvá válik, hogy Twohy nem szándékozik átlépni a horrorfilm műfajába. A mézesheteiket Hawaii szigetén töltő párocska természetesen kapcsolatba kerül a környéken ténykedő sorozatgyilkosokkal, de nem abban a formában, ahogyan azt a Pokoli édenkert elsőre ígéri. A lagymatag kezdést teljesen átértelmező fordulat után Twohy is végre lendületbe jön: filmjén eluralkodik az a B-mozis báj – logikátlanágaival és abszurd aranyköpéseivel együtt – , ami az eddigi életművet is gyorsfogyasztásra alkalmassá tette, de mindez felettébb kevés ahhoz, hogy a Pokoli édenkertet a középszer fölé emelje. Ráadásképp az útikönyvek esztétikáját idéző képi világ sem képes azt a pluszt hozzátenni Twohy munkájához, ami például a Wolf Creekkel debütált Greg McLeannek sikerült az ausztrál tájjal: a szigetvilág látványa óhatatlanul szemet gyönyörködtető (legalább húsz percig), de ahogy az említett ügyetlen figyelemelterelő próbálkozások, ez sem lendíti túl a Pokoli édenkert első kétharmadát a kínos unalmon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10027