KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/szeptember
• Kovács István: Lengyel legendák Wajda és a Mennyegző
• Jancsó Miklós: A mi Hamu és gyémántunk
• Bikácsy Gergely: Titkos utazások a kékruhás nővel Michel Deville portréjához
• Klaniczay Gábor: Hol lakik a gonosz? Ördögök
• Kovács András Bálint: A „szoft-horror” Populáris mítosz Magyarországon
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Feloldozás nélkül Pesaro

• Jeles András: Büntető – század Jegyzetlapok
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Tréfák Mladá Boleslav
TELEVÍZÓ
• Baló György: Operett-tévé A híradó sztárjai
• György Péter: A korszak tükre
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Hajlakk
• Tamás Amaryllis: Rembetiko
• Zalán Vince: Dagály
• Fáber András: Robotzsaru
• Schubert Gusztáv: Bécs, 1938
• Székely Gabriella: Nem látni és megszeretni
• Kovács András Bálint: Halálos fegyver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hétpróbás gazemberek

Nagy V. Gergő

The Seven-Ups – amerikai, 1973. Rendezte: Philip D’Antoni. Szereplők: Roy Scheider, Tony Lo Bianco, Victor Arnold. Forgalmazó: Fantasy Film. 93 perc.

Philip D’Antoni Új-Hollywood első korszakának egyik fontos producere volt, aki a nála nagyobb formátumú (mint például a Keresztapát bevállaló Robert Evans) vagy művészileg termékenyebb (mint a BBS-t vezénylő Bert Schneider) kollégái közül következetességével emelkedett ki. D’Antoni ugyanis egy tévére készült cápás kaland (Shark Kill) és egy kamionosokról regélő sorozat (Movin’ On) kivételével kizárólag a hajszolt nyomozók és a brutálisan valószerű autós üldözések iránti vonzalmának szentelte kurta pályáját – utóbbiak terén pedig filmtörténeti jelentőségű eredmények fűződnek a nevéhez (Bullitt; Francia kapcsolat). A szétroncsolt karosszériák hűséges imádójának egyetlen önálló rendezése e neves elődök közvetlen örököse, a hetvenes évek amerikai zsaruthrillerének eklatáns darabja. A Hétpróbás gazemberek kivált a Francia kapcsolat szerényebb léptékű párjának tetszik: komor hangfekvése és realista környezetrajza is azt idézi, ráadásul a színészgárda (Tony Lo Biancótól a hírneves kaszkadőr Bill Hickmanig) is javarészt onnan érkezett. Ám a nyughatatlan Popeye Doyle híján ezúttal Roy Schneider búbánatos vizslafeje és a koszlott őszi New York uralja a képernyőt, az elhivatottság tébolya helyett pedig inkább a hűség és a barátság témáit pedzi a történet. A nagykutyákra utazó speciális rendőrosztag feszült nyomozását az egymást eláruló gyerekkori haverok epekeserű drámája keretezi, amelyhez illő hátteret szolgáltatnak az üres parkok és a kiégett roncsokkal teli ipari telepek – s mintha a csapat egyik tagjának halálát követő parádés autóhajsza is inkább tűnne kétségbeesettnek, semmint vagánynak. Makulátlanul lehangolt, nívós kivitelű zsarufilm a Hétpróbás gazemberek – patinás őseinél szürkébb, ám részleteiben éppolyan becses.

Extrák: filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10897