KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/szeptember
• Kovács István: Lengyel legendák Wajda és a Mennyegző
• Jancsó Miklós: A mi Hamu és gyémántunk
• Bikácsy Gergely: Titkos utazások a kékruhás nővel Michel Deville portréjához
• Klaniczay Gábor: Hol lakik a gonosz? Ördögök
• Kovács András Bálint: A „szoft-horror” Populáris mítosz Magyarországon
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Feloldozás nélkül Pesaro

• Jeles András: Büntető – század Jegyzetlapok
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Tréfák Mladá Boleslav
TELEVÍZÓ
• Baló György: Operett-tévé A híradó sztárjai
• György Péter: A korszak tükre
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Hajlakk
• Tamás Amaryllis: Rembetiko
• Zalán Vince: Dagály
• Fáber András: Robotzsaru
• Schubert Gusztáv: Bécs, 1938
• Székely Gabriella: Nem látni és megszeretni
• Kovács András Bálint: Halálos fegyver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Torrente 4­

Huber Zoltán

Torrente 4­ – spanyol, 2011. Rendezte és írta: Santiago Segura. Kép: Teo Delgado. Zene: Roque Baños. Szereplők: Santiago Segura (Torrente), Javier Gutiérrez (Solís), Goyo Jiménez (Rocamora). Gyártó: Antena 3 / Amiguetes. Forgalmazó: PARLUX Entertainment. Szinkronizált. 93 perc.

A José Louis Torrente névre hallgató hájas bunkó olyasféle népi szimbólum a spanyol közönség szemében, amelyhez nálunk talán csak az „Ízirájder, öcsém!” csibészei hasoníthatók. A két kultusz között azonban óriási különbségek feszülnek, hiszen míg a mi Üvegtigrisünk kifejezetten a magyar közönség édesbús önsajnálatára épít, addig a hispán antihőst igen komoly társadalomkritikai hátszél hívta életre. Santiago Segura színész-író-rendező 1998-ban alkotta meg ezt a fasiszta, nőgyűlölő, homofób szörnyet, akivel kíméletlenül görbe tükröt tarthatott a mediterrán országban tovább élő beteges nacionalizmusnak, hímsovinizmusnak és idegengyűlöletnek. A borotvaéles abszurd azonban annyira jól működött, hogy sajnos Torrente figuráját is elcsábította a pénz szörnyű démona: az első rész kritikai- és közönségsikere után immár három, egyre harmatosabb színvonalú folytatást passzíroztak ki magukból a jobb sorsra érdemes alkotók.

A minőségi romlás oka nem kizárólag a bevált recept ötlettelen újrázásában keresendő. Segura egyre kevésbé veszi komolyan a kritikai éleket, és bármiféle parodisztikus szándék nélkül, kizárólag az olcsó élvezet kedvéért hempergőzik meg a butaság legmélyebb bugyraiban. A negyedik részben is megkapjuk a vaskos beszólásokat, illetve a figura undorító szokásainak újabb mélységei tárulnak fel – ezek az alpári viccek azonban dramaturgiailag már a semmiben lebegnek, és nem böknek oda a spanyol társadalom defektusainak, de az univerzális emberi butaságnak sem. A film az okos irónia helyett inkább csak élősködik a beteges és durva jelenségeken, közben pedig a spanyol sport- és bulvárvilág színe javát is felvonultatja. A Torrente negyedik része a sziporkázó jutalomjátékok hangulatát kívánja árasztani, de szándékai ellenére leginkább a szánalmas rókabőrök gyűjteményét gyarapítja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11099