KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/szeptember
• Kovács István: Lengyel legendák Wajda és a Mennyegző
• Jancsó Miklós: A mi Hamu és gyémántunk
• Bikácsy Gergely: Titkos utazások a kékruhás nővel Michel Deville portréjához
• Klaniczay Gábor: Hol lakik a gonosz? Ördögök
• Kovács András Bálint: A „szoft-horror” Populáris mítosz Magyarországon
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Feloldozás nélkül Pesaro

• Jeles András: Büntető – század Jegyzetlapok
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Tréfák Mladá Boleslav
TELEVÍZÓ
• Baló György: Operett-tévé A híradó sztárjai
• György Péter: A korszak tükre
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Hajlakk
• Tamás Amaryllis: Rembetiko
• Zalán Vince: Dagály
• Fáber András: Robotzsaru
• Schubert Gusztáv: Bécs, 1938
• Székely Gabriella: Nem látni és megszeretni
• Kovács András Bálint: Halálos fegyver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Majd elválik

Harmat György

 

Egy viszonylag friss amerikai filmsiker, A boldogító nem vígjátéki bonyodalmainak kiindulópontja: egy kisvárosi tanár (környezetével együtt) képernyőről kénytelen értesülni a számára ismeretlen, ám őt igencsak érintő tényről. Mármint arról, hogy homoszexuális. E mai alkotás hősnője, Birdee a tévéstúdióban, egy talkshow résztvevőjeként tudja meg – mégpedig maguktól a „megcsalóktól” – a szomorú igazságot: férje és legjobb barátnője jó ideje viszonyt folytatnak egymással. Ami ezután következik, az sem éppen felvillanyozóan eredeti: Birdee kilép a házasságból, s kislányával hazatér szülővárosába, a mamához. Némi depresszió után megkísérli felépíteni, ami összeomlott: új munkát keres, új udvarlót talál...

Mostanság ha hollywoodi produkciót lát az ember, olykor kevésért is hálás. A színészként a Síró játékból emlékezetes, rendezőként is bemutatkozott (Az igazira várva) Forest Whitaker műve sablonos jócskán, nem is túl mély, de lélegzik. Van két megrendítő pillanata (Birdee tánca beteg apjával; kislánya fájdalma, hogy nem mehet a papával), egy érzékeny megfigyelése (a kudarctól megtört én szembesülése sikeres kamaszkora érzéketlenségével) és sok kedves jelenete. Örvendezhetünk Sandra Bullock szép, érett alakításán, Gena Rowlands bölcs öregedésén, s azon, hogy élvonalbeli amerikai színészek végre nem szörnnyel küzdő csillagharcost, ördögi sorozatgyilkost, pszichopata rajongót, gengsztervezért vagy erőszak megszállta zsarut játszanak, hanem hétköznapi embereket hétköznapi gondokkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3798