KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/szeptember
• Kovács István: Lengyel legendák Wajda és a Mennyegző
• Jancsó Miklós: A mi Hamu és gyémántunk
• Bikácsy Gergely: Titkos utazások a kékruhás nővel Michel Deville portréjához
• Klaniczay Gábor: Hol lakik a gonosz? Ördögök
• Kovács András Bálint: A „szoft-horror” Populáris mítosz Magyarországon
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Feloldozás nélkül Pesaro

• Jeles András: Büntető – század Jegyzetlapok
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Tréfák Mladá Boleslav
TELEVÍZÓ
• Baló György: Operett-tévé A híradó sztárjai
• György Péter: A korszak tükre
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Hajlakk
• Tamás Amaryllis: Rembetiko
• Zalán Vince: Dagály
• Fáber András: Robotzsaru
• Schubert Gusztáv: Bécs, 1938
• Székely Gabriella: Nem látni és megszeretni
• Kovács András Bálint: Halálos fegyver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gáláns dámák

Koltai Ágnes

Nemes Brantôme, a botcsinálta katona, élveteg szoknyapecér és műkedvelő irodalmár a tizenhatodik század Franciaországának budoártudósítója. Személyes élményeit írta meg, post-Bocaccio és pre-Laclos stlusban. A hölgyek, pontosabban a francia királyi udvar asszonyai adakozóak és pajkosak voltak. Galantériájuk ékes bizonyítékai az állandóan vetetlen ágyak, a feldúlt padlások és magtárak; s óh isteni szentség: egy templomoldalhajó is mi mindenre nem alkalmas!

Jean-Charles Tacchella szépasszonyokkal, köztük a baba finomságú Isabella Rossellinivel játszatja el Brantôme szerelmi történeteit. Ahány hódítás, annyi furfang, szenvedély és pajzán csata. No nem afféle héjanász, csak kicsit gonosz civakodás, féltékenykedés, bosszú. Politikai és szerelmi intrikák az udvarban, az egyik fűszerezi a másikat, hogy az uralkodás ne legyen oly unalmas és fárasztó.

A Gáláns dámák rutinos film-pikareszk, felszabadult játék, s jóllehet Tacchella életművében nem ez a legérdemesebb alkotás (szívesebben emlékezünk a Sógorok, sógornőkre), az elszürkülő francia moziban különös színfolt: bátran komolytalan, önfeledten bohóckodó.

Nemes Brantôme életfilozófiáját a hippik örökölték meg, akik a háború művészete helyett a szerelemét választották. Aki kimaradt a hippikultúra áldásaiból, most a moziban pótolhatja a szabad szerelem iskolájának elmaradt leckéit. Félelem és kockázat nélkül!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=518