KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/szeptember
• Kovács István: Lengyel legendák Wajda és a Mennyegző
• Jancsó Miklós: A mi Hamu és gyémántunk
• Bikácsy Gergely: Titkos utazások a kékruhás nővel Michel Deville portréjához
• Klaniczay Gábor: Hol lakik a gonosz? Ördögök
• Kovács András Bálint: A „szoft-horror” Populáris mítosz Magyarországon
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Feloldozás nélkül Pesaro

• Jeles András: Büntető – század Jegyzetlapok
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Tréfák Mladá Boleslav
TELEVÍZÓ
• Baló György: Operett-tévé A híradó sztárjai
• György Péter: A korszak tükre
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Hajlakk
• Tamás Amaryllis: Rembetiko
• Zalán Vince: Dagály
• Fáber András: Robotzsaru
• Schubert Gusztáv: Bécs, 1938
• Székely Gabriella: Nem látni és megszeretni
• Kovács András Bálint: Halálos fegyver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A házibuli folytatódik

Harmat György

 

A kutya ugat, a karaván halad. Leírhatjuk, hogy a maga műfajában is egysíkú, sőt unalmas filmnek tartjuk a Házibuli folytatását (akárcsak elődjét), a nézők pedig nyilván rohannak a moziba, hogy lássák. A Házibuli különösen a tíz és húsz év közöttiek körében volt kirobbanó siker. Ami annál is sajnálatosabb, mivel a Házibuli -filmek legbosszantóbb vonása modern mezbe vont konzervatív szemléletük: mindenki gazdag, jólfésült és erkölcsös. (A felnőtt emellett elfoglalt és aggódó, a fiatal pedig szép és mértéktartóan felelőtlen.) Az immár tizenöt évessé serdült Vic például (bár van rá módja) a film végéig sem veszíti el szüzességét. A Vicbe viszonzatlanul szerelmes, szemüveges Stéphane-nak ugyan folyékonyán és vidáman hazudik, be is csapja minden adandó alkalommal, de a film alkotói szerint ez nem erkölcsi kérdés. Csak jópofa. Úgy tetszik, mintha lelki válságok és generációs gátak korlátoznák a szereplők életét. Ez azonban csak a látszat: hiszen megértőek a szülők, kedvesek az ifjak, a Szahara pedig kéj mámoros kikapcsolódás turista-házaspárok számára. A jómód és a „problémátlanság” fennen ragyog.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/11 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5985