KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/szeptember
• Kovács István: Lengyel legendák Wajda és a Mennyegző
• Jancsó Miklós: A mi Hamu és gyémántunk
• Bikácsy Gergely: Titkos utazások a kékruhás nővel Michel Deville portréjához
• Klaniczay Gábor: Hol lakik a gonosz? Ördögök
• Kovács András Bálint: A „szoft-horror” Populáris mítosz Magyarországon
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Feloldozás nélkül Pesaro

• Jeles András: Büntető – század Jegyzetlapok
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Tréfák Mladá Boleslav
TELEVÍZÓ
• Baló György: Operett-tévé A híradó sztárjai
• György Péter: A korszak tükre
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Hajlakk
• Tamás Amaryllis: Rembetiko
• Zalán Vince: Dagály
• Fáber András: Robotzsaru
• Schubert Gusztáv: Bécs, 1938
• Székely Gabriella: Nem látni és megszeretni
• Kovács András Bálint: Halálos fegyver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Talán jövőre

A. Kovács Miklós

 

A történet nem túl bonyolult. Egy fiatalemberről szól, aki autóstopos kalandozásai közben egy faluba vetődik, s mivel a gépállomáson húzta meg magát egy éjszakára, legott beáll traktorosnak. Ami nem is csoda, hisz a faluban általában mosolyognak, általában jókedvűek; a lányok, asszonyok odaadóan kedvesek; általában farmer inget, farmer nadrágot hordanak a fiatalok – s a főszereplőnek, kockás ingben, az aratás mellett még kombájn-rodeóra, (orv)vadá-szatra, nőkre, traktor-rallyre is marad ideje, valódi eastern-hősként, szalmakalappal.

Mindezt kedvesen, némi iróniával meséli el a rendező. A főszereplő fiú motiválatlan cselekedeteiért, az erőltetett párbeszédekért kárpótolnak a megfigyelések, s az egyszerű környezetrajz. Kárpótolnak a kitűnően játszó, s kitűnően jellemzett mellékszereplők. Ha nem hitelesítik is, de legalább néhány percét elfogadtatják a Talán jövőre kellemes zenével kísért másfél órájának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7563