KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/szeptember
• Kovács István: Lengyel legendák Wajda és a Mennyegző
• Jancsó Miklós: A mi Hamu és gyémántunk
• Bikácsy Gergely: Titkos utazások a kékruhás nővel Michel Deville portréjához
• Klaniczay Gábor: Hol lakik a gonosz? Ördögök
• Kovács András Bálint: A „szoft-horror” Populáris mítosz Magyarországon
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Feloldozás nélkül Pesaro

• Jeles András: Büntető – század Jegyzetlapok
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Tréfák Mladá Boleslav
TELEVÍZÓ
• Baló György: Operett-tévé A híradó sztárjai
• György Péter: A korszak tükre
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Hajlakk
• Tamás Amaryllis: Rembetiko
• Zalán Vince: Dagály
• Fáber András: Robotzsaru
• Schubert Gusztáv: Bécs, 1938
• Székely Gabriella: Nem látni és megszeretni
• Kovács András Bálint: Halálos fegyver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ünneprontók ünnepe

Köves Gábor

 

A mozipénztáraknál leadott szavazatok alapján az okosok eredményt hirdettek: 2005 nyara a vidám pajzánkodás reneszánszát hozta. Bár a letolt gatyában való akadályfutás versenyszámában sokan Ben Stiller és Will Ferrell győzelmét jósolták, végül a hétpróbás Vince VaughnOwen Wilson páros vitte el a pálmát: idei dobásuk, az Ünneprontók ünnepe közvetlenül a Beverly Hills-i zsaru mögött, azaz másodikként landolt a korhatáros vígjátékok örökranglistáján. Vaughn és Wilson nem ma kezdték az üzletszerű hasraesést: kamaszos infantilizmusuk korántsem számít újdonságnak, olyannyira nem, hogy az általuk divatba hozott nagydumás örök-kamaszok egyre jobban hasonlítanak a szakállas viccek unva-szeretett Hacsek–Sajóihoz. A mostani leosztás szerint a két harmincas balfék esküvői vadorzóként mulatja gyorsan múló fiatalságának drága perceit. Nincs az az esküvő, ahol ne akadna valaki a horgukra: ők ugyanis nem a hidegtálra, hanem a koszorúslányokra hajtanak. Hobbijuknak élő kurafiak, akik olyan kifinomult technikával hálózzák be a vadidegen násznépeket, hogy szinte sosem kényszerülnek zsákmány nélkül nyugovóra térni. A legjobb sziporkák a bevezetőben felskiccelt esküvői jelenetekre jutottak: nem létező olasz, ír vagy éppen zsidó rokonokként Wilson és Vaughn remekül bolondoznak, a kabarétréfák azonban gyorsan romlanak, s mire eljutunk az őszinte érzések slamasztikájába eső fiúk botladozásaihoz, jelentősen csökken a vígjáték élvezeti értéke. Az Ünneprontók ünnepe végeredményben semmivel sem jobb vagy rosszabb a Saturday Night Live humoreszkjei által ihletett moziknál. Hogy miért pont most, és miért pont erre a filmre őrült meg Amerika, végül is mellékes: egyszer meg kellett történnie. Most legalább ezen is túl vagyunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8405