KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az utolsó cowboy

Varró Attila

Lonely are the Brave – amerikai, 1962. Rendezte: David Miller. Szereplők: Kirk Douglas, Gena Rowlands, Walter Matthau. Forgalmazó: Mirax. 103 perc.

A maroknyi hollywoodi forgatókönyvíró közül, akik sikeresen harcoltak ki auteur-státuszt a szemellenzősen rendezőközpontú szerzői elmélet sáncai közt, Dalton Trumbo érdemli ki a legelkötelezettebb forradalmár címét: saját bevallása szerint a művészetre mindig is fegyverként tekintett az öntetszelgő pózok eszköztára helyett. Trumbo 13 évig tartó fekete listás száműzetése alkonyán a westernben talált rá szócsövére, hogy a maga költői szépségű, ám epekeserűen ironikus módján szimbolikus revíziókban adjon hangot az egyéni szabadságot megnyomorító rendszer és az amerikai álom kudarca felett érzett örök kétségbeesésének. Forgassák a legkülönfélébb rendezők a lázas hevű Aldrichtól a mélyen humanista Daves-en át a sötét thrillerek kismesterét jelentő Millerig, a Trumbo-westernek mindegyikében tájidegen kívülállók keresik helyüket a vadnyugat farkastörvényei közt (lásd a Cowboy nagyvárosi hotelportását vagy a Terror in Texas Town svéd bálnavadászát), hogy aztán a fináléban egy szál szigonnyal vagy egy üres kolttal kezükben nézzenek farkasszemet a zord végzettel.

Az író végső és máig legnevesebb westernje, az 1962-es Az utolsó cowboy merészen fordít a korábbi képleten és egy klasszikus vadnyugati hőst helyez a kortárs Amerika autópályákkal szabdalt, helikopterekkel felügyelt világába: a börtönbe zárt barátja segítségére siető modern renegát rendőri hajszatörténete azonban változatlanul őrzi elődei reménytelen szabadságvágyát és maró rendszerkritikáját, sőt a műfaj talán legkiábrándítóbb zárlatában egy vécészállító kamion képében páratlan metaforát talál az individualistákra váró sorsra. Hiába a lendületes kalandsztori, Kirk Douglas rutinos outlaw-alakítása és a sivár vidékek megszokott monokrómja, Trumbo kifordított westernvilágában a kocsmai ökölharcot félkarú veteránnal kell vívni, a törvény őrei komor fogaskerekek csupán, a láthatárt rég leszűkítették a birtokhatárok – ez a Vadnyugat immár a semmi és nem a senkiföldje, magányos hőse cowboy az idegenek között.

Extrák: Előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10066