KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kegyetlen játékok

Ádám Péter

 

Az alapötletet az író-rendező, Roger Kumble a francia Choderlos de Laclos-tól (1741-1803) kölcsönözte, mai amerikai környezetbe helyezve a történetet: a két – egymással ambivalens viszonyban levő – mostohatestvér, a két frusztrált és szex-mániás New York-i aranyifjú egyetlen szórakozása, hogy szakmányban „rontja meg” a környezetében levő ártatlan lányokat – nagyjából ennyi maradt a filmben Merteuil márkíz és Valmont gróf körmönfontan diabolikus alakjából, a mű vallási, intellektuális, lélektani, nyelvi és morálfilozófiai mélységeiből pedig úgyszólván semmi. Roger Kumble nem is tünteti fel a stáblistán a Veszedelmes viszonyokat, és ez így is van rendjén: a filmnek alig van valamivel több köze Laclos zseniális művéhez, mint a Csárdáskirálynőnek A szellem fenomenológiájához.

Érdemes rajta elgondolkodni, vajon ezt a levélregényt miért fedezi fel a mozi újra meg újra. Laclos műve alighanem azzal vonzza a filmrendezőket – ahogyan valamikor Roger Vadimot, majd Frearst és Formant -, hogy a korlátlan önzésnek, a negatív empátiának, a mások lelkiismeretlen manipulálásának és az ördögi gonoszságnak olyan bámulatosan pontos lélekrajza, amelynek számos érintkezési pontja van a 20. századdal, az ezredforduló emberének nárcisztikus és sivár belső világával.

Kérdés azonban, hogy – analógiák ide vagy oda – ez az alaphelyzet csakugyan kiszakítható-e a 18. század társadalmi környezetéből. Ahhoz ugyanis, hogy a történet működőképes legyen, elengedhetetlen a két hős, Merteuil márkíz és Valmont gróf alakjának már-már sátáni dimenziója. Márpedig ezt a dimenziót a regényben annak köszönhetik, hogy nagyon is létező erkölcsi és vallási értékrendet próbálnak nagy igyekezettel és leleménnyel lerombolni.

Ezek a mai Merteuil márkízok és Valmont grófok azonban már nem ütköznek komoly közegellenállásba: nekik – szilárd értékrend híján – legföljebb az áldozatok szirupos naivságával és idétlenségével kell „megküzdeniük”. Ez a magyarázata annak, hogy ebben a filmben az áldozatok ugyanolyan szánalmasak, kisszerűek és jelentéktelenek, mint a hóhéraik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4522