KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Víz és szappan

Gáti Péter

 

E film tucatvígjátékok és a „fehér telefonos” egyenkomédiák stílusában készült, ötletei és humora semmilyen meglepetéssel nem szolgál. A történet fogaskerekeit az obligát félreértés hozza mozgásba, de ezután a szerelmi románccal is gazdagodott cselekmény már nem igényel különösebb rendezői gondoskodást. Az Itáliában élő külföldieknek olasz nyelvet sulykoló peches kisember – egy számára szerencsét hozó személycsere folytán – végre felhagyhat eddigi örömtelen munkájával. Házitanítója lesz egy hosszabb tartózkodásra Rómába érkező világhírű tizenéves lánynak, aki – céltudatos anyukája szoros felügyelete mellett – kénytelen a sztár-manökenek sanyarú rabsorsát élni. A magát neves paptanárnak kiadó férfi és a lány titkos szövetséget kötnek, és minden adandó alkalommal kijátsszák a leánynak spártai életformát diktáló mama éberségét.

A szerelemmé érő barátság nem éppen újdonságszámba menő motívumát is felhasználó történet elsősorban azért okoz csalódást, mert szolgaian másolja az ilyen zsánerű alkotások közhelyeit. A komikumnak már a film elején is el-elapadó egyedüli forrása a csetlő-botló kisember alakja, az a mindig a rövidebbet húzó, temperamentumos és jó kedélyű palimadár, akinek egyszer az életben kijön a lépés. A történet másik hősének, az ártatlan, szoborszépségű tinédzsernek a figurája viszont annyira vérszegény és kidolgozatlan, hogy a vígjáték önműködő gépezetét rendre megakasztja. Ahhoz, hogy ez a könnyed nyáresti kikapcsolódásnak szánt olasz alkotás beválthassa a forgalmazás reményeit, vagy afrikai hőségre, vagy még ennél is gyengébb filmkomédiákra lesz szükség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5221