KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cservonyec

Zalán Vince

Ma is értelem-nyitogatóan üde Altorjai Gábor 1982-ben forgatott filmje, a Cservonyec, amely egy Hamburg kikötőjében veszteglő szovjet hajó szökött matrózának kalandjait meséli el. Frissessége a fogalmazásmód „csinált” amatőrizmusából fakad: a beállítások szemszögének eltúlzott didaktikusságából, a szedett-vedett anyagú díszletek álságos pompájából, a blaszfémikus szongokból és az amatőr színészsztárok álpátoszos blazírtságából. E (nálunk is) ritka hangvételt Altorjai iróniája köti össze az értelemmel: a kibogozhatatlanul összekuszálódott mindennapok, az óramű pontossággal működő állam vagy épp a parancsuralom által kikényszerített öntudatos hazafiság görbe tükrében az egyén életének ellehetetlenülését fedezhetjük föl. A konzum-kultúra csodái és a biztonsági szervek gépei-emberei, a fegyverkereskedők és a menekültek, a lelépett matróz nyomába szegődött hajóskapitány és segítőtársai ebben a kívülállást (is) hangsúlyozandó, stílussá emelt „amatőr” kameravilágban egyaránt a kor eblematikus, kegyetlenül nevetséges, ugyanakkor eltüntethetetlennek tetszően valóságos rekvizitumaivá válnak. Annak a kornak, amely minden módon vigyáz a zsebeiben arany rubeleket, cservonyeceket rejtegető, szökött matrózra, aki jószerivel nem akar mást, csak hogy testvérével találkozhasson. Ám be kell látnia, hogy cselekedetei, ha más módon is, de éppoly korlátozottak, mint előző, hajós életében. Vissza is ballag szépen a hajóra, kegyetlen fintoraként a filmnek, még egyszer nyomatékosítva a Cservonyec által sugallt kérdést: vajon hol találnak hazára azok, akik napjainkban sem a kapitalizmusban, sem a szocializmusban nem lelik otthonukat?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5430