KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Becéző szavak

Tamás Amaryllis

 

„A Becéző szavak valószínűleg 1983 érzelmileg leghatásosabb filmje lesz...” – jósolta a Newsweek három éve a Larry McMurtry regénye alapján készült szentimentális, azóta többszörösen Oscar-díjas alkotásról. A propaganda-imázst meglovagolva, a bemutatót megelőzve nálunk is megjelent a forgatókönyv alapjául szolgáló, a filmnél jóval alacsonyabb színvonalú regény.

A film legalább két és negyed órára abba az illúzióba ringat, hogy bármilyen banális történet alkalmas arra, hogy emberéletünk általános gondjairól szóljon. Titoknélküli, napról-napra élő emberek szembesülni és dönteni kényszerülnek egy sorsfordító, jellempróbáló helyzetben: a háromgyermekes rákos fiatalasszony, Emma váratlan halálakor.

Az átlagnál nagyobb tűrőképességű Emma az utolsó napokban – számvetés helyett – azért harcol, hogy meggyőzze a körülötte élőket, hogy ő még mindig feleség és anya és barátnő, nem „kóreset tárgya”. A könnyedén, nagyobb célok nélkül viselt élet és a kórházi ágyon megadóan várt halál azonban nem teljesül megindító, egyszeri, megismételhetetlen sorssá. Ha a film nálunk is sikert arat, azt a kimagaslóan jó, őszinte színészi alakításoknak köszönheti: az önfeledt, hiteles Debra Wingernek (Emma), az elárvultság döbbenetét megrázóan átélő gyermekszereplőnek (Teddy), az öregség tragikumát és a szerelem megtartó erejét bizarrul ábrázoló Shirley MacLaine-nek (Aurora), az önsorsrontó szétesettséget mesterfokon bemutató Jack Nicholsonnak („űrhajós”).

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5570