KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Tennessee Williams

N. N.

Az elmúlt negyedév nagy vesztesége Tennessee Williams, az ötvenes-hatvanas évek jelentős amerikai drámaírója. Egész munkássága kapcsolatban állt a hetedik művészettel. A negyvenes években a Metro-Goldwin-Mayer Hollywoodba csábította az írót, heti kétszázötven dollár bérért forgatókönyveket írt. Számos színművéből készült film.

Első megfilmesített drámája az önéletrajzi ihletettségű Üvegfigurák (1950), Irvin Rapper rendezésében. A vágy villamosát Elia Kazan állította színpadra, majd ugyanő négy évvel később, 1952-ben filmet rendezett belőle Marlon Brando és Vivien Leigh főszereplésével. Kazan egyébként Williams másik színművét, a Macska a forró háztetőnt is megrendezte színházban, és 1956-ban filmre vitte a Baby Dollt. Daniel Mann filmesítette meg a Tetovált rózsát (1954) Anna Magnanival és Burt Lancasterrel. Múlt nyáron, hirtelen (1959) című drámájából Joseph L. Mankiewicz forgatott filmet, forgatókönyvét Tennessee Williams és Gore Vidal írta. A Macska a forró háztetőnt (1958) és Az ifjúság édes madarát (1962) Richard Brooks filmesítette meg Elizabeth Taylorral és Paul Newmannal a főszerepben, ám jóval külsődlegesebb eszközökkel, tömegfogyasztásra alkalmasabb hatáselemekkel hódították meg a nézőt, mint Kazan filmjei. 1964-ben rendezte meg John Huston Az iguána éjszakáját.

Williams drámáiban gyermekkora színhelye, az amerikai Dél elevenedik meg: unalmas, kopott kisvárosok, önpusztító, céltalan életek. Az utóbbi időben írói értékét kevésbé maradandónak ítélték. Február 25-én halt meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6851