KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Főúr, tűnés!

Domonkos László

 

No lám: elég csak átkukkantani a szomszédba, s máris láthatjuk, másutt is mennyire dívik az „ügyeskedés”. Például vannak, akik fizetőpincérnek adják ki magukat a legkülönbözőbb prágai éttermekben, s így jutnak bőséges mellékeshez, miként Smoljak filmjének hőse. A Főúr, tűnés! pénzéhes és szoknyapecér Dalibor Vranáját könnyű rokonszenvünkbe fogadni: aranyos csirkefogó. Afféle szelíd fejcsóválással nézhetjük kalandjait. Persze, segítségére van a könnyed, szellemes, s főképp klasszikus vígjáték-receptek minden anyagát-fogását fölvonultató rendezés. Talán csak a habostorta-dobálás hiányzik.

Irigylésre méltóan jó szórakozást nyújtó, biztos kézzel formált vígjátékot látunk tehát; az álfőpincérekhez hasonló ügyeskedőkért bizonyára nem kell a szomszédba mennünk, ám élvezetes komédiáért, félő hogy igen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7131