KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ördögök

Vincze Teréz

 

Gyerekszereplővel filmet csinálni fél siker. Árva gyerekről filmet csinálni háromnegyedrész siker. Fogyatékkal élő árvagyerekről való film készítésekor pedig hallatlan körültekintéssel kell eljárni, amennyiben nem akarjuk megalázóan túlnyerni magunkat. El tudom képzelni, hogy mondjuk az iráni, gyereksztori-készítő, minimalista mágusok még egy ilyen helyzetből is ki tudnának hozni valami zseniálisat, de egy művészi ambíciókkal alaposan megáldott, az extremitások iránt különösen fogékony, fiatalos lendületű francia rendezővel talán szükségszerűen történt az, ami történt: megrendezte ezt a (címével összhangban) pokoli kis mozgóképet.

Van itt árvagyerek mindjárt kettő. Testvérek, akiket anyjuk – aki lehet, hogy nem is gonosz – elhagyott. A lány ráadásul autista (amit a film leginkább látványos hatásfokozó elemként használ), s ha nem lenne még elég a szörnyűségből: el akarják választani egymástól a testvéreket. A fiú mindent megtesz tehát, hogy a kétszemélyes családot egybentartsa, és hogy megtalálják a lány fixációjának tárgyát, a boldogságot jelképező mesebeli (kék virág helyett a) sárga falú, kékspalettás házat. Persze minél erősebben vágynák az idillt és a normalitást, az annál távolabb kerül tőlük: intézeti szökésekkel sűrűn megtűzdelt vándorútjuk során van minden, mit egy drámát áhító rendező kisüthet: lopás, rablás, garázdaság, gyújtogatás, vérfertőző gyermekszerelem.

Mondanék azért jót is, például, hogy a gyerekszereplők tényleg nem rosszak, nem rajtuk múlott, hogy nem lett ebből a filmből ütős dráma. Az alkotókat azonban egy kidolgozott forgatókönyv és némi józan elmélkedés helyett a hév és az indulat vezette – aminek intenzitásában mindamellett van valami csodálatra méltó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2182