KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szeretni bolondulásig

Köves Gábor

 

A hölgy kissé bogaras – valami ilyesféle filmünk kezdő hangütése, amely a híres francia szabadalom, a vígjátékba oltott vitamininjekció ígéretét kelti. Audrey Tautou (Amélie csodálatos élete) egészestés bambi-szemei is ezt az irányt erősítik. A leányzó szíve darabokban, egyre csüggedtebben szemez a telefonnal, ami – s ez igencsak valósághű részlet – csak nem akar megcsörrenni. A gazember nem jelentkezik, de a kislány nem adja fel, fejjel megy a falnak, elhatározásában szerelmesének várandós felesége sem zavarja. Amikor a történetet az ostromlott fél szemszögéből kezdhetjük szemlélni, akkor kell leesni a tantusznak, hogy a viszonzatlan románcocskának van egy másik, valóságosabb és kellemetlenebb olvasata is. A bárányfelhős ábrándok vihart kavarnak: ami az egyik oldalról nézve bohókás közeledési kísérletnek tűnt, az a másikon egy ismeretlen egyre kellemetlenebbé váló zaklatását jelenti. A szerelmi megszállottságról szólna a film, amikor a magány szülte kétségbeesés átlépi a patológia határát. Érdekes, ha nem is a legeredetibb képlet, melynek filmes formába öntése sajnos hibádzik. Az ifjú Polanski vagy az éltesebb Chabrol nagyon értett hozzá, hogyan kell egy hétköznapinak induló kamaradrámából pontos lélektani thrillert csinálni, rendezőnknek azonban nem sikerült megtalálnia a megfelelő tónusokat az átmenet megteremtéséhez. Egy emberélet kis híján végzetesen megbicsaklik, de még mindig mintha azt a virágmintás vígjátékocskát látnánk, amit egy órával korábban ígértek nekünk. Apró bosszúság, ez minden, harcos jókedvünkön nem ront, világfájdalmunkon nem javít. Ennyi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2786