KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mary Reilly

Takács Ferenc

Stephen Frears ezúttal is azon fáradozik, amely eddigi filmjeit markánsan jellemezte: auteur-tudatosságú rendezőként igyekszik értelmes és tartalmas egyezségre jutni avval a művészeti formával, amelynek lényegéhez szerinte hozzátartozik a népszerűség és a közvetlen élvezhetőség. Ebben a filmjében például pop-mítoszt választott kiindulópontként, a doppelgänger-téma ezoterikus és populáris tájakon egyaránt termékenynek bizonyult modern ősképét, a kiváló skót regényíró, Robert Louis Stevenson 1886-os keltezésű Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ját, pontosabban a történet egy újabb keletű regény-variánsát, amelyből a neves, bár nálunk csupán futólag ismert angol drámaíró, Christopher Hampton írt számára forgatókönyvet.

Mélypszichológiai entellektüel-parabola és tömegfogyasztói vérfagylalás talányos és hatásos ötvözete a végeredmény. Dr. Jekyll (=Mr. Hyde), illetve Mr. Hyde (=Dr. Jekyll) történetét Mary Reilly szemével nézzük végig, s vele, a Jekyll-házban szolgáló, rettenetes gyermekkorú, szegény és megalázott ír cselédlánnyal borzongjuk végig a történteket; s ő – pontosabban az ő szeretete (talán szánalma csupán?) – az, amely átsegíti a halálba a hasadt énű (és testű) duplaember-szörnyeteget. Klausztrofóbikus architektúrájú helyszíneken, ködös és homályos edinburgh-i falak között pereg le a rémtörténet; folyik a vér és borzongató filozófiai üzenetét küldi a lenyúzott és feltrancsírozott hős, az emberi és állati test. A kékesszürke képeket mindvégig sugallatosan visszafogott, halk zene kíséri, a borzongatás tökéletes, a színészek némi nagyon is helyénvaló rémoperai pátosszal játsszák el a múltszázadi figurákat, a ritmus hibátlan, nincs egyetlen felesleges képkocka a filmben. Frears a maga méltányolandó és tiszteletre méltó programjának újabb jeles darabját alkotta meg benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=293