KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bocsáss meg, Madárijesztő!

Kovács Ágnes

 

Sokat megélt helyközi hajó távozik el egy olyan városból, amelynek nincs is kikötője. Utasai: egy kopott kabátos öregúr és unokája, a kopaszra nyírt Madárijesztő, szomorúan néznek vissza. A parton kamaszokból álló fúvószenekar játszik. A dal a régi napos nyári délelőttök hangulatát idézi, amikor még a jólápolt parkokban nevetgélő emberek sétálgattak. Most hideg és nyirkos minden – a két távozóval valami olyasmi tűnik el örökre ebből a városból – ami immár nem megbocsátás dolga...

Az a szülő, aki elkíséri gyermekét erre a filmre, a felnőtt társadalomra fog ismerni ebben a gyerektörténetben. A film – leegyszerűsítve – egy árulónak vélt kislány, és az osztálytársai közötti könyörtelen harcról szól. Végül is a „kollektív bojkott” a gyerekekre jellemző (?) vad kegyetlenségbe torkollik. Rituálisan elégetik a kislányt jelképező madárijesztőt, pedig ő az egyetlen, aki nem áruló közöttük, ő az egyetlen, aki képes szeretni és megbocsátani, aki szeretne hősöket látni a társaiban. Más mint a többiek, és azok, hogy normálisnak hihessék magukat, vagy mert jelszavakkal van tele a fejük, nem tudják őt elviselni, nem tudják megérteni. Ezeknek a gyerekeknek nem maradt más, mint a sóvárgás egy-egy divatos nadrágra, magnóra, motorra. Kezdik már érteni a körülöttük folyó hazugságokat: hisztérikusak, szomorúak, gyökértelenek – talán ezért is próbálnak olyan kíméletlenül „igazságot” osztani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5678