KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Groteszk vadászat

Ardai Zoltán

 

Vidéki panellakásában roggyant apóként éldegél az egykori erdész. Karácsonytájt beállít hozzá távoli barátja – valamiféle doktor –, aki nem csodálkozik, amint az izgatott házigazda sorra emelgeti ki a szekrényből az ott felhalmozott talpas fenyőfákat. Hegyi vadásztúra kezdődik a szobában. Az olykor benyomuló gondozónő józan berzenkedései hiábavalóak: az utolsó vadászat zajlik; az egyik öreg ma halálra játssza magát.

Finom ötletekből szövődő cseh komédiát látunk maguknak a fiatal szerzőknek az előadásában, amelyet a „kétszintes” utánzás – parodizált vének, parodizált kalandok – helyenként ellenállhatatlan humorának és a, mondhatni, komor tónusú melankóliának összecsengései tesznek figyelemkeltővé. A kicsiny és nem is nagyon súlyos darabnak azonban nem szolgált javára, hogy a nagyjátékfilmidő kedvéért megnyújtották, s önigazolásképpen egy formabontó keretjátékkal látták el. Ettől a Groteszk vadászat nem alakult burleszkké – filmrevett buffójáték maradt –, csak éppen kissé tolakodóvá vált. Fájdalom, a két mimus tízpercenként „mint önmaga” is megjelenik. Egy nyári kertben ülnek, locsognak és fesztelenkednek. Radikális hatásrontás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/02 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6201