KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jesse James balladája

Deli Bálint Attila

 

A western legendák egyik típusa a „törvényenkívülieket tisztára mosó” western, melynek „pionírje” – 1939-es Jesse-sztorijával – Henry King volt. Mögéje sorakozik – Fritz Lang, Nicholas Ray, Sam Fuller, Budd Boetticher pro és kontrái után – Walter Hill, a műfaj feltámasztásának hollywoodi „fenegyereke”, amikor elkészíti a maga változatát ugyanerre a témára. „Szentjéről” hasznos tudnunk annyit, hogy a valóságban létező személy – paradox kifejezése ez az USA nemzeti önismeretének –, rablógyilkos volt. Jesse James 16 éves, amikor beáll az Észak ellen „harcoló” Quantrill martalócai közé. A polgárháború után – itt veszi föl a történet fonalát a film rendezője – bankot és vonatot rabol, halomra gyilkolja a Nyugat felé terjeszkedő vasúttársaságok érdekszolgáit, a Pinkerton-ügynököket. Fejére vérdíjat tűznek ki. Levelet küld a sajtónak, miszerint amit rabol a szegényeknek juttatja. Bandája egy tagja lövi le hátulról, a vérdíjért. Jesse James – a mi fogalmaink szerint – a Vadnyugat Rózsa Sándora. Butch Cassidyvel és Buffalo Billel egy tőről nyesett hajtása a mítosznak. Különböznek egymástól. De közös bennük, hogy alakjuk már nem a nép száján, hanem a filmipar futószalagján formálódik.

Walter Hill olyan lábnyomokba lép, melyekben az ő lába elveszik. Mellőzi a Jesse James legendában rejlő reális drámai lehetőségeket. Látszat szerint hőse életének tárgyilagos krónikása egy valós történeti keretben. Valójában úgy keveri a tényeket a „filmes ötletekkel”, mint egy vadnyugati pókerjátékos. Blöfföl. Ahol pedig „játszania” kéne – kibic. A lassítás sablonját Sergio Leonétól lesi el. A kirakattáblákba ugrató menekülő lovasok Henry King mester plagizálása. A főhős halálát jelző kifutó filmszalag – ejnye! – Bergman Personáját idézi, de csupán Walter Hill alapállását leplezi le. Alkotása végül is lehet megtévesztő, mivel a „hatalmasok” politikai irányvonalának westernje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7281