KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A mi házunk

Nagy Gergely

Elképzelni sem tudom, hogy egy olyan országban, ahol egy családi ház felépítése az átlagember mintegy húsz–ötven évi fizetésébe kerül, mekkora sikere lehet ennek az amerikai melo(meló-)drámának, amely a pozitív gondolkodásról szóló tanmesék egyszerűségével tálalja elénk a tanulságot: ha keményen dolgozol, sikerülni fog! A számos gyermekét egyedül nevelő anyát kirúgják a munkahelyéről, összepakolja a családot egy ócska autóba, és nekivág a 60-as évek eleji Államoknak, hogy az elszegényedett famíliának új otthont találjon. A ház lesz a minden, ha házam van, valaki vagyok; meg is találják az otthont, egyelőre még romos viskó egy falu szélén. A szorgos kezek szépen rendbehozzák, anya és gyermekei bérmunkát vállalnak egy Mr. Moon nevű koreai üvegház-tulajdonosnál, filléreiket félrerakják, túlóráznak, kiborulnak, összevesznek, kibékülnek és „kibekkelnek” Kathy Bates alakítása, a hős anya, annyira realista, hogy már szinte valószerűtlen. Ácsol, szegel, főz, szentenciákat fogalmaz. És áll a ház. A tetőn ócska fedél, a szigetelés újságpapír és karton, nem csoda hát, ha felröppen a vörös kakas, porig ég az otthon. De jön az „Isten a Gépből”, vagyis esetünkben a Népből; a pap, a szomszédok, a kollégák, Mr. Moon és mindenki, hogy újjáépítsék a család otthonát. Szól a refrén, az amerikai mítosz dicsérete: ilyen erős és igazságos a mi társadalmunk! Nem tudom, biztosan. A miénk gyenge és igazságtalan. A filmjeink viszont jobbak. Nem tudom… Remélem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=774