KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A forró nyár árnyai

Sólyom András

 

1947-ben játszódik ez az 1977-ben készült film. Mai szépségű, fiatal nő és férfi a két központi szereplője. Róluk kellene elhinni, hogy tanyán élő parasztok, a háborút követő években. Idilli világukat a mezei, a ház körüli munkák mindennapi feladatai, két gyermekük gondozása tölti ki, míg néhány fegyveres alak rájuk nem tör. Orvost kell szerezniük egy sebesültnek, térképet keríteni a rejtőzködő, Ausztria felé igyekvő banditáknak; és míg a sebesült is lépni tud – talán két hétig – élelmezni őket. A tanyasiak nem kívánják se a városi rendőrség, se más hatóság beavatkozását, a menekülők kotródására várnak.

Hogy közben a megaláztatások sorát, a háborús sakálok zsarnoki szeszélyeit kell eltűrniük, az látszólag nem számít. Nos, számít! A film erről szól. Az idillbe húzódni akarás, a semlegesség utáni vágy, a nem cselekvés, a nem ellenállás – a megaláztatások és az erőszak gyűrűjében – elfogadhatatlan magatartás, bukásra ítélt.

Sajnos, ez az egyáltalán nem közönyt érdemlő gondolatsor – enyhén szólva – csak nehézkesen képes áttörni a film nyelvi közegén. Hiányzik a hiteles atmoszféra, a helyszínek képi szuggesztivitása, az értelmezést segítő ritmus. A vánszorgó jelenetekhez ragasztott, harsogó kísérőzene nem pótolhatja a jelenetek nem létező feszültségét.

A főszereplő, a 30 év körüli férfi és fiatal felesége sem hordozza szavaiban, mozdulataiban azt a háborút, melynek állítólagos árnyékában ez a történet lezajlik. Inkább olyanok, mintha egy mai városból a múlt tanyájára költöző, történelmet-társadalmat kerülni akaró, romantikus ideálok után ábrándozó, elvont humanizmusukra büszkélkedő széplelkek sóhajtozását közvetítenék. Bágyadtságuk, vértelenségük hiteltelensége ellenére is elgondolkodtatóan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8062