KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az utolsó napok

Tosoki Gyula

Gus Van Sant’s Last Days – amerikai, 2005. Rendezte: Gus Van Sant. Szereplők: Michael Pitt, Kim Gordon, Thadeus A. Thomas. Forgalmazó: FHE Hungary. 97 perc.

 

Gus Van Sant két évtizedes kutakodás után talált rá testhezálló témájára és stílusára: a nemzetközi szaksajtóban halálsorozatnak nevezett műveiben (Gerry, Az elefánt, Az utolsó napok) tragikus sorsú fiatalokat mutat be, Tarr Béla Sátántangójának inspirációját jelző hosszú szünetek és még hosszabb beállítások segítségével.

Ebben a szériában a Kurt Cobain életének záróakkordjáról szóló, DV-re készült tévéfilm nem a legjobb, de – finom lírája miatt – a legszimpatikusabb. Az erősen kamara jellegű történethez Cobain naplója szolgált alapul, de a rendező nem szolgaian követte le az abban foglaltakat, igyekezett magát is belefogalmazni filmjébe. Ebből következően Az utolsó napok nem kellően kalibrált darab lett – hol dokumentaristának, hol művészies(kedő)nek tetszik –, mégis komoly értékkel bír. Az elnyújtottan semmitmondó szekvenciák közé több torokszorító is ékelődik, Van Sant hatásosan reprodukálja Cobain roncsoltságát, és sikerül megmutatnia valamit a zenész utolsó heteire telepedő fojtó magányból is: a jelenet, melyben hősünk napszemüveges, kapucnis álöltözetében egy koncertre téved, felejthetetlen.

A rendező a történettel és a figurákkal szembeni távolságtartás megteremtése érdekében végig spórol a közelikkel, továbbá arra is ügyel, hogy filmje aktualizálhatóságát csökkentse. Elidegenítő effektusok sorát veti be (egy végtelenített jelenetben például a Cobaint alakító – egyébként szintén zenész – Michael Pitt jobb kézzel penget hosszasan, holott a Nirvana frontembere balkezes volt), ám Az utolsó napok ezekkel együtt is helyiérdekű marad. Rétegfilm, témája és kivitelezése miatt egyaránt.

Extrák: két werk; Michael Pitt Pagoda nevű zenekarának klipje; kimaradt jelenet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8963