KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

G-man filmek

Gengszterosztag

Felnőni a feladathoz

Sepsi László

Karcos zsarudráma vagy korhű bűnmozi helyett Ruben Fleischer a műfajparódiát és a retró-akciófilmet választotta.

Wes Anderson vagy az Apatow-istálló árnyékában Ruben Fleischer kétségkívül a Peter Pan-generáció filmeseinek másodvonalába szorult, hiába volt első egészestés munkája (Zombieland) egyértelmű anyagi és kritikai siker. A több tucat kisfilmet, reklámot és videóklipet jegyző direktor a tévés bérmunkák szamárlétráján kúszott fel a szélesvászonig, kisebb produkcióiban is vissza-visszatérve a felnőni képtelen huszonéveseket sújtó olyan drámai problémákhoz, mint egy randivacsorára szánt homárral kialakult bensőséges viszony (Lobster), a szakítás utáni sötét hetek lehetséges túlélési metódusai (The Hitman, Phonelog) vagy egy összeketchupozott sportcipőhöz kötődő megannyi nosztalgikus élmény (Courir: The Drop). Tisztes másodhegedűsként Fleischer legjobb pillanataiban groteszk humorral csípi el a huszonéves egzisztenciában ragadt tinilélek nyűgeit, ezekhez igazított zsánersémákban imponálva hasonszőrű közönségének – lásd a Zombieland csokivadász outsidereit vagy a 30 perc vagy még annyi se kisstílű heist-vígjátékát –, de hiába lehetett volna a Gengszterosztag biztos belépő az A-ligába, a habókos hipszterek kertvárosain kívül a rendező nem talált magára.

Ráadásul a sztárgárdával megtámogatott Gengszterosztag eleve erős mezőnyben indult: egyik oldalról a tavalyi Fékezhetetlen vidéki szeszcsempészeivel, a másikon a pedig a Gengszterkorzó Atlantic Cityjének alvilágával kellene konkurálnia, esélyeit pedig csak az növeli a huszadik század első felébe helyezett gengsztersztorikkal szemben, hogy a bűncézárok helyett a főhősként manapság ritkábban vászonra vitt korabeli bűnüldözőkre koncentrál. A Mickey Cohen nyomába eredő, különcökből verbuvált elitosztag története a zsánerindító G-men-t és az Aki legyőzte Al Caponét használja sorvezetőként, előbbitől megörökölve a propagandafilmbe illően egydimenziós karaktereket, utóbbitól pedig DePalma stilizációs kényszerét, annak cizelláltsága nélkül. Bár a szabadosan kezelt Cohen-legendárium és Fleischer állandó témái kevés egyértelmű kapcsolódási ponttal bírnak – hacsak az ezúttal csekély invencióval vászonra vitt élhetetlen különctársaságot, illetve a komikus mellékkarakterként lébecoló Michael Peñát nem tekintjük annak –, a rendező érezhetően próbálta megszokott célközönségének ízléséhez szabni a makacs alapanyagot. Karcos zsarudráma vagy korhű bűnmozi helyett így a Gengszterosztag megragadt valahol a félkész műfajparódia és a súlytalan retró-akciófilm között, eltúlzott erőszakjelenetekkel (lásd a nyitányt) és élénk színekkel felidézve a reklámok és klipek hatásorientált ingerbombáit. Ebből a szempontból a Gengszterosztag olyasféle kudarc Fleischer pályáján, mint a szintén az MTV felől érkező Joseph Kahn Vas című motorosfilmje volt egy évtizeddel korábban: a sablonsztorit átható enyhe irónia és a rajzfilmszerű látványvilág arra elegendőnek bizonyul, hogy a film általa kilógjon fajsúlyosnak szánt zsánertársai közül, ám arra már nem, hogy a stílusgyakorlaton túlmutató markáns szerzői olvasat bontakozzon ki belőlük.

A Gengszterosztaggal mintha Fleischer öröktini hősei álmodtak volna maguknak férfias zsarumesét, amiből végül mégsem Szigorúan bizalmas vagy Közellenségek , hanem Dick Tracy kerekedett, némi áthallással a Roger nyúl a pácban-ra (lásd a vöröslő Emma Stone-t). Felnőttkor és a boldog kamaszévek határán téblábolva Ruben Fleischer filmje pont a két hozzáállás erényeit veszti szem elől – beérett mestermunkának még túl könnyed, de az ifjúkori zabolátlanság már kikopott belőle.

 

Gengszterosztag (Gangster Squad) – amerikai, 2013. Rendezte: Ruben Fleischer. Írta: Paul Lieberman regényéből Will Beall. Kép: Dion Beebe. Zene: Steve Jablonsky. Szerepelők: Sean Penn (Mickey Cohen), Josh Brolin (John O’Mara), Ryan Gosling (Jerry Wooters,), Nick Nolte (Parker), Emma Stone (Grace). Gyártó: Langley Park/Lin Pictures/Village Roadshow. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 113 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 39-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11361