KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Z, a hangya

Kömlődi Ferenc

 

Romantikus fekete komédia, százszázalékos számítógépes animációban. Esetleg Fritz Lang Metropolisza, hangya-verzióban. Ámbár Orwell és Huxley szellemei is kísértenek. Továbbá egy jó (és követhető) forgatókönyv, merthogy a hasonló produkciók történetmesélése ugyancsak döcög, s ha nem, akkor túlzottan didaktikus. A mese ezúttal felnőtteknek szól, de a mesét ezúttal a gyerekek is végigélvezik.

Földalatti hangya-kolónia sürög-forog, a testek arctalan fekete masszává állnak össze, az uralkodók immáron csak bábuk a hatalom sakkmesterei kezében. A társadalmi hierarchia felettébb egyszerű: a koszos munkát munkások és harcosok végzik. A palota unalmából menekülő szépséges Bala hercegnő, a hatlábú Sharon Stone baba (és Sharon Stone hang) leszáll a mélybe, és egy bohókás estén a Woody Allen utánzattal (és Woody Allen hang), a magányos Z-4195-tel találkozik. Az öntudatos és munkakerülő, a balfácán és önhibáján kívül háborús hős lázadóval. Komikus táncra perdülnek, s lőn románc. Éjsötét álomtájakon (majdnem) éjsötét álomképek peregnek...

De valahol létezik egy monolit, a messzi és csak bolondok fantáziálta Inszektópia. A szerelmetes kishangya és élete párja oda igyekeznek, oda menekülnek. A gonosz szorításából azonban nincs menekvés... Vagy mégis? Humor, bátorság és szépség legyőzhetik-e az ármányt?

Minden bizonnyal. Az arctalan fekete massza pedig individuumokká hullik szét...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3905