KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A közellenség

Korcsog Balázs

 

Tony Scott új filmjének alaphelyzete hamleti. Egy idős kongresszusi képviselőt – balesetnek álcázva – meggyilkolják az amerikai titkosszolgálat emberei, mivel ellenzi a kongresszusi egyik törvényelőterjesztését. A gyilkosságot egy etológus véletlenül videóra veszi (a filmben el is hangzik: mintegy Zapruder-filmként, így a JFK-párhuzam is nyilvánvaló!), vad hajsza kezdődik tehát a felvétel után, ami eközben véletlenül a fiatal fekete ügyvédhez (Will Smith) kerül. Az ügyvédnek nincs könnyű dolga, égen-földön mindenki őt üldözi, azonban segítségére siet a titkosszolgálat elfelejtett – és a szervezettel szembeforduló – ex-ügynöke (Gene Hackman). (A rendező korábbi filmje, Az utolsó esély a két főhős: a fekete Denzel Washington és a fehér Gene Hackman összeütközésén alapult, A közellenség viszont a két hőst együtt ábrázolja a „hálózat csapdájában”.) Műholddal és poloskákkal figyelik, helikopterrel és autóval üldözik őket, egészen a boldog végig: a jó fiúk megmenekülnek, a gonosz ügynökök meghalnak, az igazság pedig győzedelmeskedik.

A film középpontjában a figyelés, a megfigyelés motívuma áll. Ez – a Hamlet és Kafka óta – az egyik legalapvetőbb történet; csak hogy a legutóbbi példát említsük: Peter Weir Truman Show-ja is erről szól. A közellenség ezt a megfigyelést digitalizálja és totalizálja, s tele van más filmes „újraírásokkal” is, gondoljunk Andrew Davis Szökevényének alagút-jelenetére vagy a Kutyaszorítóban pisztolyos patthelyzetére.

Tony Scott azonban korántsem Shakespeare. A film cselekménye kissé túlbonyolított és túlfűtött, a jellemek nem igazán kidolgozottak. Ha azonban a történet kusza szálaitól, valamint a szereplők felszínes karakterétől eltekintünk, s az izgalomra, a látványosságra, a humorra és a kidolgozottabb részekre figyelünk (ilyen a turmixgép-motívum és a film végén az ügyvéd, amint a tévé előtt ülve integet – a tévéből visszaintegető saját magának), akkor a végeredmény egy igazán nézhető produkció.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3971