KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nagy kitüntetés

Zsilka László

 

A nagy kitüntetés című film témája – a hazugságra alapozott hatalmi mechanizmus, működés közben, amint maga alá gyűri az önálló gondolkodásra képtelen, tehát a hazugság ellen fel nem vértezett kisembert – sajnálatosan ismerős a közép-kelet-európai nézőnek. Mert hol másutt lehetne a leginkább tetten érni és leleplezni a hazugságokat, mint e vidéken, kivált háborús időben. Martin Hollý művének főhőse, az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének káplárja civilben kupec – mivel egy alkalommal nyilvánvalóan feleslegesen küldte a halálba bajtársait, hazudik magának és közvetlen alárendeltjeinek, hogy erkölcsileg tisztázza magát értelmetlen parancsának következményei alól. „Bátor” tettének jutalma a különleges kegyként adományozott – a címben a fiatalabbak kedvéért nagy kitüntetésnek nevezett – Signum Laudis, amelyet a hadvezér először tűz ilyen alacsony rangfokozatú katona mellére. Kell a nemes példa, bár a tisztek tudva tudják, hogy a Monarchia csapatai már elvesztették a háborút, mégis – még! – szükségük van a vakon engedelmeskedő emberekre. A kitüntetés végül a káplár tragédiájának okozójává válik. Attól kezdve ugyanis, hogy a zubbonyára kerül, komolyan hinni kezd a Hazában, a Császárban, a Tisztekben. Így azután tökéletes áldozatává lesz a felsőbbség, a tisztek manipulációjának: a túlságosan jól idomított káplárnak pusztulnia kell; hazug vádak alapján kivégzik.

A rendező mindezt sallangmentesen, meggyőző erővel tárja elénk. Vállalkozása azért is sikeres, mert alakjai nem válnak példázata egyszerű illusztrációivá, hanem hitelesen jellemzett, hús-vér figurák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/05 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6791