KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrizetbevétel

Zoltán Katalin

 

A filmművészetben Antonioni Nagyítása bizonyítja legékesebben: konkrét sorsok, erkölcsi döntések bemutatása miként tartalmazhat általános ismeretelméleti-etikai kérdéseket.

Az Őrizetbevételjellegénél fogva – halványan felidézi emlékezetünkben ezt a „dokumentumot”, Antonioni művét. Claude Miller filmje csak látszólag krimi, valójában az igazság birtokbavételének csődjéről kíván szólni. Egy kettős gyermekgyilkossággal – ártatlanul – vádolt ügyvéd életét boncolgatják a lélekanalízis módszereivel. Ám a nyomozó hiába tárja fel a férfi házasságának poklát, szexuális nyomorát, kitaszítottságát – a lélek legmélyebb titkait nem fejtheti meg.

A filmnek ez a tanulsága nem a művészileg konkréttá tett mese fordulataiban rejtőzik. Márpedig mozgalmas cselekmény nélkül az önmagukban érvényes igazságok – korunk kommunikációképtelensége, elsivárosodása, a világ megismerhetőségének korlátai stb. – csak lapos általánosságok maradnak. Az eleven, árnyalt emberábrázolás hiánya a figurákat elszegényíti, körvonalaikat elmossa vagy éppen két lábon járó patologikus képletté merevíti. A hősöket ráadásul hihetetlen motivációk hajtják. A gyanúsított – mert biztosan ismeri Freud bűntudat-elméletét – csak azért ismeri el a bestiális gyilkosságot, mert vonzódik egy gyereklányhoz. Felesége pedig olyannyira gyűlöli őt vonzalma miatt, hogy egyenesen halálát kívánja. A hiteltelen szituációkban nehezen mozognak az egyébként kiváló színészek: Michel Serrault, Lino Ventura és Romy Schneider.

A filmet a kimódolt fordulatok, illogikus „csavarintások”, művészieskedő sejtelmességek végül is egy olyan rejtvényhez teszik hasonlóvá, amelyhez elfelejtettek kulcsot adni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6839