KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hová tűnt Agatha Christie?

Harmat György

 

Könnyű kimondani (hisz igaz), hogy ez a film híres emberek magánéletében vájkáló giccstermék, lassan kibontakozó féltékenységi dráma, lila szerelmi románc és közhelyekből kirakott lélektani elemzés, mégis vonzó, mert izgalmas krimi, szellemes társalgási vígjáték.

A kiindulópont az, hogy „a detektívregény királynője” 1926 decemberében eltűnt, és erről a néhány napról 50 évvel későbbi haláláig sem adott magyarázatot. Ennyi a tény, s a többi filmíró-szakemberek kitalálmánya, és a legkevésbé valószínű, hogy éppen az történt, amit a vásznon látunk. Ez persze nem baj, hiszen a sztori meglepő fordulatokkal is szolgál, méltóan Agatha Christie-hez.

Élvezhetjük a történetet, de még annál is jobban a gazdagon berendezett éttermeket, ruhaszalont, gyógyfürdőt. Az ablakon lecsorgó esőt, amint Mrs. Christie arcán tükröződik. A fénypászmák sugarazta szállongó porszemeket. Mindezt (és még mi mindent!) a zseniális Vittorio Storaro (Huszadik század, A Hold, Apokalipszis most operatőre) jóvoltából, akinek fényképezése: ritka ünnep a szemnek.

Élvezhetjük Dustin Hoffman játékát, szerencsére eredeti hangján. Az amerikai újságíró szerepét nyilván neki írták. A gátlásosságnak és céltudatos arroganciának, gúnynak és bájnak ezt a keverékét csak ő tudja ilyen hitelesen elővarázsolni. Közös jeleneteik Agathával (megismerkedésük, táncuk) életteli, finom humorú kis csodák. A Nagyítás óta a legnagyobbak között számontartot Vanessa Redgrave egyébként Hoffman nélkül most korántsem meggyőző: riadt és kissé hisztérikus szem-meresztgetése, patologikus félénksége gyakran vált ki nevetést, holott meg kellene hatódnunk. Ez valószínűleg Michael Apted rendező hibája: a színésznő azt játszotta, amit kértek tőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6952