KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kéjutazás Las Palmasba

Greskovits Béla

 

„Az sem fenékig tejfel, ha az ember fogyasztói társadalom polgára” – bizonygatja filmjében Lasse Åberg.

Sajnos, kevés újdonsággal szolgál mindazoknak, akik már túljutottak e felismerésen.

Vígjátékának szereplői turisták. Sokfogásos társasutazást fogyasztanak a Kanári-szigeteken. Előételként mindenki mást fogyaszt: egyesek édeskés prospektus-romantikát, mások pszichokúrát a repülési pánik ellen. A hölgyek is fogyókúráznak, hogy beleférjenek fürdőruháikba. A fő fogások közösek. Déltengeri napsütés napolajjal, egyenorrvédővel az uszoda-parti pázsiton. Csoportos rutinlátogatás a turisták számára konzervált falvacskába. Teve-túra, két autópálya között. Tömeges alkony-idill a szálloda erkélyein a bédekker javasolta testhelyzetben. Közben mintha valamiféle krimi is bonyolódna: elvész, vándorol, majd jó kezekbe kerül ötvenezer adómentesen kicsempészett svéd korona. Desszertként a nő- és hímnemű útitársak egymást fogyasztják, jobban mondva – svéd filmekben szokatlan szemérmetességgel – inkább csak csipegetik.

„Ni, ezek valahogy mind egyformák…” heherészik rajtuk bátortalanul a rendező. Helyettünk teszi. Mert igazi nevetnivalót bizony aligha kíván ez a sótlan turista-show. Hacsak nem érjük be olyasfajta idétlenségekkel, mint amilyen teszem azt a repülőtéri vizsgálóberendezést megsípoltató lúdtalpbetét, a fényes kőpadlóra eresztett tócsában didergő kiskutya, vagy a bágyadtan spanyolkodó spanyol.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7082