KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törvénytelen törvény

Loránd Gábor

 

Számos professzor működött közre szaktanácsadóként Sztajkov történelmi filmjében. Nem tudom, érdemes volt-e drága idejüket erre vesztegetni. A film, amely a 20-as évek közepén Bulgáriában működő fasiszta Cankov-diktatúra áldozatainak kíván emléket állítani, két és fél órán keresztül a következő motívumokat ismételgeti, ritka és rövid szünetekkel: kommunista képviselő megy az utcán, rossz arcú bérgyilkos tízszer belelő. Kommunista képviselő a börtönben, rossz arcú pribék megfojtja; ellenállók sietnek illegális találkozóra, elfogják és agyonverik őket; ártatlan leánykát erőszakolnak meg a katonák; tiprás, akasztás, lelki gyötrés – majd mindez kezdődik elölről. Félreértés ne essék, valóban megtörtént és tragikus eseményeket idéz fel a film. De olyan egysíkúan, oly lapos, közhelyes dramaturgiával, hogy a monotonul ismétlődő borzalmak sivár unalomba fúlnak. A kommunista mozgalomról, lényegéről semmit sem árulnak el a nézőnek – a vezetők néhány minden eredetiséget nélkülöző, absztraktul ható kötelességszerűen „tálalt” politikai elveken rágódó vitájába nyerünk csak bepillantást. A fasizmus alatt sínylődő nép mindennemű reakciója rejtve marad (érezték is ezt a rendezők, úgy hogy bevágtak egy körülbelül 15 másodperces snittet, amelyben az egyik vezető munkásnőkkel látható egy gyár kapujában...). Szóval, a jó szándék kevés.. Mielőtt elfelejtem: a filmből megtudhatjuk, hogyan kell jóformán karcolás nélkül megúszni, ha egy székesegyház kupolája harminc méterről a fejünkre szakad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/11 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8093