KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Frank & Wendy

Klág Dávid

Frank & Wendy – észt, 2005. Rendezte: Kaspar Jancis, Ülo Pikkov, Priit Tender. Írta: Priit Parn. Zene: Margo Köllar. Gyártó: Eesti Joonisfilm. Forgalmazó: Szimpla Film. Feliratos. 75 perc.

 

Priit Pärn megjelenésével és felfutásával az észt animáció az európai művészmozik és -fesztiválok tökéletes válasza lett a nyugatról és keletről egyszerre áramló tucattermékeknek. Pärn filmjei a szürrealista film és az animáció hőskorának legjobb tradícióira utalnak vissza, a rendező médiumát nem kifogásként vagy spórolásként, hanem eszközként használja: minimalista történetei már nem sokkal a kezdés után elvesztik minden kötöttségüket a realitással, és mint a Repülő Cirkusz animációs montázsai, a legváratlanabb helyekről gombolyítják tovább az eseményeket.

A Priit Pärn tollából született, de három különböző észt rendező keze alól kikerülő Frank és Wendy átveszi anyaföldje animációs iparának legjobbjaira jellemző szabad asszociációs történetmesélést, de annak minden vizuális invenciója nélkül. Az összefüggéstelen epizódok és az ügyetlenül kritikus összekötő metajelenetek tovább rontják a napi politika ostorozásának hatását, a film látszólag semmivel sem próbál meg finomabb eszközöket keresni a szatírához, mint az egy évvel előtte készült, nem igazán finomkodó Amerika Kommandó. Trey Parker és Matt Stone bábfilmje hiába lőtt vaktában mindenre, amit paródiaképesnek talált, történetét képes volt felhúzni egy erőltetetten mocskos szájú, de határozott fonalra. A Frank és Wendy ugyan az észt-lett határviszonyokról garantáltan újdonságot mutat, de belevész a pár évvel ezelőtt is ósdinak tartott, az amerikai titkosügynökségek irányítása alatt álló és japán turistáktól elözönlött világot kifigurázó bornírt műfaji közhelyekbe, amiket ilyen koncentrációban még az európai lélek is nehezen visel.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9181