KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/január
• Gerő András: Ferenc József Ottó Századunk tanúja
• Zsugán István: Volt egyszer egy Filmkultúra... Budapesti beszélgetés Bíró Yvette-tel
• Szilágyi Ákos: Hitler Adolf szupersztár A totalitárius kor mozija
• Antal István: Transzvesztiták New York alatt Emléksorok Jack Smithről
• Lukácsy Sándor: A Szabó család Amerikában A rádió aranykora
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Zabaltegi San Sebastian

• Szőts István: Ember a havasokból
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Vörös cirokmező
• Bikácsy Gergely: Mambru elment a háborúba
• Schubert Gusztáv: Kristály Gyula ózdi nyugdíjas politikai pere
• Fáber András: New York-i történetek
• Székely Gabriella: Dobjuk ki anyut a vonatból!
• Tamás Amaryllis: 9 és 1/2 hét
KÖNYV
• Szemadám György: A vamp apoteózisa Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
KRÓNIKA
• N. N.: Montázs

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Zombieland

Sepsi László

Zombieland – amerikai, 2009. Rendezte: Ruben Fleischer. Írta: Rhett Reese és Paul Wernick. Kép: Michael Bonvillain. Zene: David Sardy. Szereplők: Jesse Eisenberg (Columbus), Woody Harrelson (Tallahassee), Emma Stone (Wichita), Abigail Breslin (Little Rock), Amber Heard (Maggie). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 80 perc.

A kortárs horrorszcéna legdominánsabb műfaja sikerét napjainkban elképesztő variációs potenciáljának köszönheti. A műfaj komoly és kevésbé komoly verziói között találunk a wittgensteiniánus interpretációtól (Pontypool) a náci zombikon (Dead Snow) és a retró-komédián (Fido) át a hímsoviniszta közelítésmódig (Doghouse) szinte mindent, miközben a célközönség kínálta piaci résért tülekedő élőhalottak közül egyre inkább a humoros zombik tűnnek a versengés aktuális nyerteseinek.

De Ruben Fleischer első nagyjátékfilmje sem elégszik meg csupán annyival, hogy a Romero-recept felpörgetett paródiáját kínálja: a Zombieland legalább annyira tanmese az elidegenedésről, mint amennyire popkulturális utalásokkal telizsúfolt geek-mozi. Hőse számára az igazi kihívást nem is a posztapokaliptikus világban való túlélés jelenti – mivel emberi kapcsolatait élete során sikerült nullára redukálnia, így számára mindegy, hogy a többiek élnek vagy halnak – hanem az, hogy a többi túlélővel sikerül-e végül bármilyen emocionális viszonyt kialakítania.Zombieland az outsiderek mennyországa, a kihalt országutakon portyázó holttetemek a „másik” életre kelt metaforái, miközben az egymást mindvégig városneveken szólító (megint csak lásd: elidegenedés) négy hős a fináléig képtelen közösségként működni. Ennek köszönhetően a film brutál-szintje bőven a zsáner klasszikusai alatt marad (Hullajótól aHaláli hullák hajnaláig), cserébe viszont a műfaj egy újabb – és viszonylag eredeti – interpretációját kapjuk, ahol az élőholtak visszatérése nem a fogyasztói társadalom kritikája vagy az Egyesült Királyság belterjességének mementója, hanem a jó öreg modernizmus kedvenc témájának frappáns újragondolása, immár posztmodern könnyedséggel. Ha pedig mindez kevés volna, még mindig ott a 32-es számú aranyszabály: élvezd ki az apró dolgokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10011