KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/január
• Gerő András: Ferenc József Ottó Századunk tanúja
• Zsugán István: Volt egyszer egy Filmkultúra... Budapesti beszélgetés Bíró Yvette-tel
• Szilágyi Ákos: Hitler Adolf szupersztár A totalitárius kor mozija
• Antal István: Transzvesztiták New York alatt Emléksorok Jack Smithről
• Lukácsy Sándor: A Szabó család Amerikában A rádió aranykora
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Zabaltegi San Sebastian

• Szőts István: Ember a havasokból
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Vörös cirokmező
• Bikácsy Gergely: Mambru elment a háborúba
• Schubert Gusztáv: Kristály Gyula ózdi nyugdíjas politikai pere
• Fáber András: New York-i történetek
• Székely Gabriella: Dobjuk ki anyut a vonatból!
• Tamás Amaryllis: 9 és 1/2 hét
KÖNYV
• Szemadám György: A vamp apoteózisa Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
KRÓNIKA
• N. N.: Montázs

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Lazarus hatás

Kránicz Bence

The Lazarus Effect – amerikai, 2015.Rendezte: David Gelb. Írta: Luke Dawson, Jeremy Slater. Kép: Michael Fimognari. Zene: Sarah Schachner. Szereplők: Olivia Wilde (Zoe), Evan Peters (Clay), Mark Duplass (Frank), Sarah Bolger (Eva). Gyártó: Blumhouse Productions / Chapter One Film / Lionsgate. Forgalmazó: Big Bang Kft. Szinkronizált. 83 perc.

 

A holtak feltámasztásának motívuma sajátos jelentéssel bír a kortárs horrorfilmben, ahol az extrém erőszak ábrázolására alapozott szériák életben tartása mellett komoly kihívást jelent a klasszikus témák és alzsánerek újraélesztése és hozzáigazítása a 21. századi igényekhez. Az itthon is vetített Sushiálmokat jegyző, dokumentumfilmes hátterű David Gelb első nagyjátékfilmje ráadásul már két éve elkészült, az idei forgalmazás tehát megint csak a történet felvetésére rímel, a végeredményt látva viszont kétséges, hogy a filmet érdemes volt-e megkésve moziba küldeni.

A Lazarus-hatás érdemei ugyanis kimerülnek abban, ahogy a frankensteini alaphelyzeten túllépve más, gyakran látott műfaji sémákat sorjáz szűk másfél órában, számos sikerültebb előképet idézve fel a nézőben. A váratlanul agresszívvá váló kutya a Cujóból, a halálközeli élményekről folytatott eszmecserék az Egyenesen átból, a telekinetikus képességekkel felruházott monstrum-hősnő alakja a Carrie-ből lehet ismerős – kellemes csalódás, hogy Gelb legalább a kínálkozó, de elnyűtt found footage formavilágról hajlandó lemondani. A főszerepeket játszó Olivia Wilde és Mark Duplass ugyanakkor képesek némi friss vért pumpálni a másodlagos frissességű sztoriba. Különösen a kisebbfajta indie-ikonként számon tartott Duplass esetében izgalmas, ahogy műfaji kalandozásai során is az elhúzódó párkapcsolati válságok kisrealista témáját variálja: amíg a Kockázatos túrában az időutazás, a The One I Love-ban pedig a megkettőződés teremtette meg a leválás és elengedés lehetőségét, addig Gelb filmjében a balul végződő feltámasztási kísérlet mutat rá, hogy a kifulladt románcot nincs értelme életben tartani. Ez a felismerés azonban aligha fogja felvillanyozni A Lazarus-hatás célközönségét, akik kénytelenek beérni korábbi horror-élményeik kevéssé találékony újrázásával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12230