KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/január
• Gerő András: Ferenc József Ottó Századunk tanúja
• Zsugán István: Volt egyszer egy Filmkultúra... Budapesti beszélgetés Bíró Yvette-tel
• Szilágyi Ákos: Hitler Adolf szupersztár A totalitárius kor mozija
• Antal István: Transzvesztiták New York alatt Emléksorok Jack Smithről
• Lukácsy Sándor: A Szabó család Amerikában A rádió aranykora
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Zabaltegi San Sebastian

• Szőts István: Ember a havasokból
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Vörös cirokmező
• Bikácsy Gergely: Mambru elment a háborúba
• Schubert Gusztáv: Kristály Gyula ózdi nyugdíjas politikai pere
• Fáber András: New York-i történetek
• Székely Gabriella: Dobjuk ki anyut a vonatból!
• Tamás Amaryllis: 9 és 1/2 hét
KÖNYV
• Szemadám György: A vamp apoteózisa Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
KRÓNIKA
• N. N.: Montázs

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kilenc királynő

Tosoki Gyula

 

Az eredeti sztorik uborkaszezonjában sokszor egy triplacsavaros fabulát ígérő kósza elképzelés is elég a kritika és a közönség megnyeréséhez, a siker akkor is garantált, ha az ötlet realizálása nem problémamentes. A jó krimi alapfeltétele, hogy a történet ne csupán kibomlása közben, hanem a végeredmény ismeretében újragondolva is logikusnak tessék, márpedig az angolszász sajtó által körberajongott, számos díjat nyert Kilenc királynő e feltételnek csak módjával képes megfelelni.

Az egyébiránt atmoszférikus argentin mozi előképei között olyan műveket találni, mint David Mamet Játékos végzet vagy Peter Bogdanovich Papírhold című filmje, és ez – kezdetben – sok jóval kecsegtet. Az egyetlen nap alatt játszódó mese hőse Marcos, a dörzsölt szélhámos és Juan, a zöldfülű, ám tehetséges csaló, akik szerencsés találkozásuk után röviddel kitervelnek egy zsírosnak ígérkező akciót: a véletlenül birtokukba jutott, „Kilenc királynő” néven ismert bélyegsorozat hamisítványát akarják jó pénzért eladni egy alkalmas baleknek. Az elhatározást tett követi, de semmi sem úgy alakul, ahogy a két tróger elképzelte, állandóan fordul a kocka, és minden a feje tetejére áll.

Hiába a nemzetközi tömjén, a produkció értékei vitathatóak. Elegáns cselekményvezetési trükkök keverednek benne izzadtságszagú ötletekkel, így egészében véve felemás érzéseket kelt, és legfőbb tanulsága, hogy a nézőt sokkal nehezebb beültetni a hintába, mint a felvonultatott figurákat. Kifejezetten zavaró a film néhány kezemfeje-megoldása, mi több, épp az expozíció, illetve a dramaturgiai építmény alapját képező egyik jelenet kidolgozása lett a legsutább. Utóbbi – melyben az időközben megsemmisült hamis bélyegek pótlására hőseink gyanúsan könnyedén beszerzik az eredetieket, hogy folytathassák tervük megvalósítását – a történet kifutásával kapcsolatban igen feltűnő és árulkodó szekvencia. Kulcsmozzanat tehát, melyen kisiklik a furmányos cselekmény, áttetszővé lesz a szándék, oda minden direktori praktika.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2343