KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/január
• Gerő András: Ferenc József Ottó Századunk tanúja
• Zsugán István: Volt egyszer egy Filmkultúra... Budapesti beszélgetés Bíró Yvette-tel
• Szilágyi Ákos: Hitler Adolf szupersztár A totalitárius kor mozija
• Antal István: Transzvesztiták New York alatt Emléksorok Jack Smithről
• Lukácsy Sándor: A Szabó család Amerikában A rádió aranykora
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Zabaltegi San Sebastian

• Szőts István: Ember a havasokból
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Vörös cirokmező
• Bikácsy Gergely: Mambru elment a háborúba
• Schubert Gusztáv: Kristály Gyula ózdi nyugdíjas politikai pere
• Fáber András: New York-i történetek
• Székely Gabriella: Dobjuk ki anyut a vonatból!
• Tamás Amaryllis: 9 és 1/2 hét
KÖNYV
• Szemadám György: A vamp apoteózisa Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
KRÓNIKA
• N. N.: Montázs

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sárkány és Papucs

Szemadám György

 

A Pannónia Filmvállalat szórakoztató nagyüzeme ezúttal egy olyan produkcióval rukkolt ki, amely alkalmasnak látszik arra, hogy több generáció által is fogyasztható „családi filmmé” váljon. A rajzfilm a már sokadik paródiát megért Arthur király lovagi tornák zajától kissé túl hangos udvarába vezeti a nézőit. A szellemes epizódokkal tarkított, nem túl vaskos cselekmény akkor válik igazán kacagtatóvá, amikor az öntelt Arthur egyik képzeletbeli hőstettét kezdi mesélni, s a látvány az elbeszélő szertelen fantáziájának csapongását próbálja követni. Habár az egész filmben egy kissé túl sok a szöveg, az eseménytelen dialógus, és néha túlontúl ismert gegek sorjáznak előttünk – ilyen a mély pocsolyára lovagi gesztussal ráborított köpeny – a film nincs híján „láványos” pillanatoknak. Alkotói szemlátomást örömüket lelték a rendkívüli igényességgel megfestett hátterek előtt felszikrázó „varázsos” fényhatásokban.

Ugyancsak magas szintű technikai bravúr – és mellesleg remek poén – a boszorkány varázsgömb-videója, mely talán a magyar rajzfilm történetében először mutat be rajzfilmet a rajzfilmben. Ugyanakkor a figuratervek és az animáció színvonala – mint ahogyan az a játékfilm-hosszúságú rajzfilmek esetében szinte törvényszerű – igen egyenetlen. Míg Guinevra királyné naturalisztikusan megformált alakja – legalábbis a film első felében – szellemesen, jól animált, addig Lancelot mozgatása merev, szegényes. Kettejük, továbbá Arthur király és a szolgálólány alakja pedig egy egészen más grafikai világba való, mint a karikatúra-lovagoké, az udvari bolondé, vagy az amerikai rajzfilmekből közéjük tévedt, szerencsétlen, nyugdíjas sárkányé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4771