KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/január
• Gerő András: Ferenc József Ottó Századunk tanúja
• Zsugán István: Volt egyszer egy Filmkultúra... Budapesti beszélgetés Bíró Yvette-tel
• Szilágyi Ákos: Hitler Adolf szupersztár A totalitárius kor mozija
• Antal István: Transzvesztiták New York alatt Emléksorok Jack Smithről
• Lukácsy Sándor: A Szabó család Amerikában A rádió aranykora
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Zabaltegi San Sebastian

• Szőts István: Ember a havasokból
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Vörös cirokmező
• Bikácsy Gergely: Mambru elment a háborúba
• Schubert Gusztáv: Kristály Gyula ózdi nyugdíjas politikai pere
• Fáber András: New York-i történetek
• Székely Gabriella: Dobjuk ki anyut a vonatból!
• Tamás Amaryllis: 9 és 1/2 hét
KÖNYV
• Szemadám György: A vamp apoteózisa Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
KRÓNIKA
• N. N.: Montázs

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zombi ésa szellemvasút

Koltai Ágnes

Miben különbözik egy amerikai és egy finn filmzombi? Az amerikai rémséges játék, a finn rémisztő valóság. A finn Zombi munkanélküli zenész, aki alkalmi elfoglaltságaival a mindennapi piára sem keresi meg a pénzt. Ott sertepertél egy baráti zenésztrupp körül, akik néha megkönyörülnek rajta, s nem csak a pofa sörét fizetik ki, hanem olykor gitározni is engedik.

Zombi lepusztult élete, igénytelen, sivár magánya arról a cseppet sem jóléti Finnországról szól, amit ezidáig Aki Kaurismäki filmjeiből ismerhettünk meg. Testvére és állandó forgatókönyvíró társa, Mika Kaurismäki a Zombi és a szellemvasúttal egyfajta fordított fejlődésregényt alkotott. Ez a mélyen realista történet a leépülés, az önfeladás fázisait mutatja meg, olykor talán túlzottan kiszámítottan: a magával semmit sem kezdő fiú mintegy örökli apja sorsát. Kirúgták az állásából, hogyan nézhet ezután felnőtt fia szemébe?! Sehogy. Így csak félállati vakkantásokkal kommunikálnak.

A Zombi az egyik legkivételesebb emberi képesség, a beszéd elvesztésének komor krónikája. A zene beszél a hősök helyett, ám ha végetér az amerikai country finnesített változata, felszólítómondatokon és parancsszavakon kívül mást alig hallunk. Zombi pedig a teljes hallgatásba süpped. Mi értelme lehet a szavaknak ott, ahol mindent a néma szükségletek uralnak, ahol beszélni felesleges és fárasztó. Ahol a delírium tremens a végállomás. Vagy Isztambul, ahol a bazár forgatagában Zombi felszívódhat, ideig-óráig azt híve, hogy mire rátalálnak, ő már egy másik személyiség lesz.

Aligha. Beszélni itt sem tanul meg: mert ahhoz egy másik ember is kell.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=579