KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/január
• Gerő András: Ferenc József Ottó Századunk tanúja
• Zsugán István: Volt egyszer egy Filmkultúra... Budapesti beszélgetés Bíró Yvette-tel
• Szilágyi Ákos: Hitler Adolf szupersztár A totalitárius kor mozija
• Antal István: Transzvesztiták New York alatt Emléksorok Jack Smithről
• Lukácsy Sándor: A Szabó család Amerikában A rádió aranykora
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Zabaltegi San Sebastian

• Szőts István: Ember a havasokból
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Vörös cirokmező
• Bikácsy Gergely: Mambru elment a háborúba
• Schubert Gusztáv: Kristály Gyula ózdi nyugdíjas politikai pere
• Fáber András: New York-i történetek
• Székely Gabriella: Dobjuk ki anyut a vonatból!
• Tamás Amaryllis: 9 és 1/2 hét
KÖNYV
• Szemadám György: A vamp apoteózisa Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
KRÓNIKA
• N. N.: Montázs

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem pasztellben

Vida János

 

Konfliktusok egész sora rejtőzik ebben a – képileg igen szép – filmben, csakhogy egyik sem bontakozik ki. Tulajdonképpen nem vígjátékot látunk, hanem érzelmes történetet arról, hogyan talál egymásra egy – a spanyol polgárháborúban harcolt – lengyel fiatalember, Marek, és egy cseh származású, de többnyire külföldön élő zsidó leány, Ida, a csehszlovákiai német megszállás idején. Hogyan bontakozik ki szerelmük, hogyan szakítják el őket egymástól, és milyen különös körülmények között találkoznak ismét a háború után. Mégis van a filmnek egy megindokolatlanul maradó vígjátéki felhangja. Nem a vidám, humoros jelenetek miatt – hiszen ezek csak még erőteljesebben érzékeltethetnék a bekövetkező dráma súlyosságát –, hanem azért, mert a főhősök egy komédia szereplőihez illő könnyedséggel viselik el a rájuk zúduló csapásokat, üldözöttségük emlékét úgy hordozzák csak magukkal, mint egy díszzsebkendőt. Az utolsó képkockáig is hiába várjuk Ida mindvégig talányos viselkedésének a magyarázatát. Maréknek pedig – aki semmilyen áldozattól sem riadt vissza, hogy szerelmével maradhasson, illetve viszontláthassa – meglepően kevéssé háborog a lelke, midőn megtudja, hogy a kényszerű elválásuk előtti éjszakán tőle fogant kisfiú az ő számára immár idegen családban él. Az alkotók nyilván ízléstelennek találták volna, ha tényleg tréfára veszik a háború okozta sebeket, s ebben igazuk van. Arra azonban nem futotta erejükből, hogy ne említsék, hanem ábrázolják is a fájdalmat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5983