KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/február
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy Sándor: A múltat be kell vallani Tutajosok
• György Péter: A National Geographic verzió Tutajosok
• Bíró Zsuzsa: A színtévesztő Megjegyzés a Wallenberg rejtélyhez
• N. N.: Phőnix utca Wallenberg emlékezete
• Jeles András: Szédült kronológia Jegyzetlapok
• Zsugán István: A bűntett: szenvedélyes műalkotás Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A talány rendezője Beszélgetés Fehér Györggyel

• Dániel Ferenc: A terror szülőszobája Ördögök
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: A versailles-i fattyú Azok a lengyel ötvenes évek!
• N. N.: Az „ötvenes évekről” szóló fontosabb játékfilmek
• Kovács István: Végzetes tévedés
VIDEÓ
• N. N.: Szovjet underground
• Sneé Péter: Farkasok birodalma Szovjet underground

• Gelencsér Gábor: Magyar anziksz Az Amerika-kép
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Dalol a klitorisz Emmanuelle
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hagyjátok Robinsont!
• Báron György: Az amerikai birodalom hanyatlása
• Zalán Vince: Kettős szerepben
• Bikácsy Gergely: A tizenöt éves lány
• Fáber András: Vénuszcsapda
• Tamás Amaryllis: Sínek a semmibe
• Lajta Gábor: Törvényes maffia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Abszolút kezdők

Turcsányi Sándor

Musical a horroráradatban. Idáig tarthat az örömünk. Megint sikerült egy alig használt (1986-os) darabot szerezni kilós áron. Még ki sem volt fordítva. Az a beszerzési alternatíva, hogy az ember vagy a méregdrága szalonok vadonatúj modelljeit vagy a turkálós üzletek levetett gönceit vásárolhatja, úgy látszik, a filmforgalmazásra is érvényes. Nem pénztárcáról vagy ízlésről van szó – így alakul. Egy extravagáns ócskasággal, topronggyal megvadítani a kincstári eleganciát, az már valami, arra oda kell figyelni. A turkálódás viszont felette rizikós foglalatosság, mindenféle bóvli kerülhet a kezünkre (akadhat a horgunkra, ld. még Kampókéz.) Mi tagadás, így jártunk most is.

Könnyen felismerhető tévedés áldozatai lettünk. Hihetnénk, most ez megy. Mármint az antirasszizmus. 1958-ban járunk a Sohóban, ahol a hivatásos teenagerek legfobb gondja, hogy miként lehet hegyesorrú cipőben csőrrel elrúgni egy utcai kavicsot, avagy hogyan lehet énekelve, mosolyogva arcot mosni, úgy, hogy a víz ne menjen a szánkba. Az élet szép, ám lelketlen telekspekulánsok teljesen félfasiszta szervezeteket fogadnak föl a békés lakosság molesztálására, gaz terveik könnyebb megvalósításáért. A fiatal pre-skinheadek (még a hajuk sem hullott ki) vérszemet kapnak, s kész a baj: London’s burning.

Az egyik főgonosz maga a nagy David Bowie akinek nem volt elég a Twin Peaks-béli egypercese, most órákig csodálhatjuk – igen rossz színész az istenadta.

Kétségtelen, az antirasszizmusnak ma szezonja van, a rossz filmeknek viszont nem lesz soha.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1265