KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/február
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy Sándor: A múltat be kell vallani Tutajosok
• György Péter: A National Geographic verzió Tutajosok
• Bíró Zsuzsa: A színtévesztő Megjegyzés a Wallenberg rejtélyhez
• N. N.: Phőnix utca Wallenberg emlékezete
• Jeles András: Szédült kronológia Jegyzetlapok
• Zsugán István: A bűntett: szenvedélyes műalkotás Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A talány rendezője Beszélgetés Fehér Györggyel

• Dániel Ferenc: A terror szülőszobája Ördögök
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: A versailles-i fattyú Azok a lengyel ötvenes évek!
• N. N.: Az „ötvenes évekről” szóló fontosabb játékfilmek
• Kovács István: Végzetes tévedés
VIDEÓ
• N. N.: Szovjet underground
• Sneé Péter: Farkasok birodalma Szovjet underground

• Gelencsér Gábor: Magyar anziksz Az Amerika-kép
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Dalol a klitorisz Emmanuelle
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hagyjátok Robinsont!
• Báron György: Az amerikai birodalom hanyatlása
• Zalán Vince: Kettős szerepben
• Bikácsy Gergely: A tizenöt éves lány
• Fáber András: Vénuszcsapda
• Tamás Amaryllis: Sínek a semmibe
• Lajta Gábor: Törvényes maffia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az óriás

Ardai Zoltán

 

Az 1950-es évek első felében William Wyler mellett George Stevens volt a jellegzetesen hollywoodi film művészies vonulatának legfőbb képviselője, de Frank Capra, a mester is működött még, túl a maga nagy korszakán. Stevens az Amerikai tragédia megfilmesítésével vált méltóvá mesteréhez, s következő adaptációi – Az óriás, Anna Frank naplója – tovább erősítették illusztris pozíciójában: az Oscar-díjas film (mint típus) ideális példáit alkotta meg. Leghatásosabb műve talán éppen a roppantul hosszadalmas Az óriás. Nagyepikai élményt nyújtó film (irodalmi alapja egyszerre családregény és fejlődésregény); a cselekmény titkos iránya csak nagysokára válik kivehetővé, akkor azonban beleborzongunk: megcsiklandoz magasztossága. Fehérponyva-história ez, de olyan fajta, amelyből nem hiányzik az elemi erő. A történet kezdetén korlátoltnak mutatkozó texasi nagybirtokos az idő múlásával egyszercsak emberi óriásként áll előttünk. Egykori taszító elvei nem riasztották el tőle északról szerzett csodafeleségét, aki érezte őt, s a közös évek során a texasiról csakugyan lefoszlik minden kárhoztatható vonás, öregkorára („napjainkra”) azt is felismeri, hogy helytelen a családi gazdasághoz láncolnia modern gyermekeit, s ökölre megy – déli földön – a másfajúak egyenjogúságáért. (Ellenlábasa, a földönfutóból lett olajnábob lelkileg összeroppan: hatalma nem vitte közelebb a legigazabb nő szerelméhez.)

Stevens láthatólag hittel és rengeteg pénzzel dolgozott. Az óriás vágásról vágásra minuciózusan kimunkált film, tájképein, szobabelsőin, színészein hibátlanul egyenletes az áttetsző cukorbevonat. Itt még a sárbancsúszás is olyasminek látszik, aminek az ember megadhatja a módját, s ez még a történetnél is jobban lenyűgözi a nézőt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/03 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5883