KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/február
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy Sándor: A múltat be kell vallani Tutajosok
• György Péter: A National Geographic verzió Tutajosok
• Bíró Zsuzsa: A színtévesztő Megjegyzés a Wallenberg rejtélyhez
• N. N.: Phőnix utca Wallenberg emlékezete
• Jeles András: Szédült kronológia Jegyzetlapok
• Zsugán István: A bűntett: szenvedélyes műalkotás Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A talány rendezője Beszélgetés Fehér Györggyel

• Dániel Ferenc: A terror szülőszobája Ördögök
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: A versailles-i fattyú Azok a lengyel ötvenes évek!
• N. N.: Az „ötvenes évekről” szóló fontosabb játékfilmek
• Kovács István: Végzetes tévedés
VIDEÓ
• N. N.: Szovjet underground
• Sneé Péter: Farkasok birodalma Szovjet underground

• Gelencsér Gábor: Magyar anziksz Az Amerika-kép
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Dalol a klitorisz Emmanuelle
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hagyjátok Robinsont!
• Báron György: Az amerikai birodalom hanyatlása
• Zalán Vince: Kettős szerepben
• Bikácsy Gergely: A tizenöt éves lány
• Fáber András: Vénuszcsapda
• Tamás Amaryllis: Sínek a semmibe
• Lajta Gábor: Törvényes maffia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Libuskák

Loránd Gábor

 

A libuskák: textilgyárban dolgozó, bentlakásos leányotthonban élő kamaszlányok. Nem tudjuk, állami gondozottak-e (az biztos, hogy van közöttük otthontalan), – csak annyit tudunk meg róluk, hogy tartalmas életre, szeretetre-boldogságra, önfeledt vidámságra, röviden: valami kicsi, de méltó helyre vágynak a világban. Hiába. Életük (behelyettesíthető a Kollégiumi Házirenddel) alakítására nincs lehetőségük, önkormányzatuk látszatnak is nevetséges; ostoba, merev, bizalmatlan és életidegen nevelők szabják meg minden oldalról létük határait, az értelmes program helyett csak pótcselekvő kozmetikára, és fölösleges gyűléseken a már ezerszer megunt népdalocska kántálására van módjuk. A simulékony, rossz jellemű kiskurvák ilyen keretek között is megélnek, aki pedig igazán értékes, kétszeresen szenved. Ám végső soron mind vesztesek (az előbbiek sem rossz jellemként jöttek a világra...).

Friss szellemű, a gondokkal bátran szembenéző és némi naivitásával együtt is szikrázó tehetségű alkotás ez, amely méltán nyerte el a tavalyi kassai fesztivál nagydíját. Az igen fiatal Karel Smyczek remekül érti és találó képekben rögzíti hőseinek mindennapos problémáit. Tudja, hogyan kell gazdagon megmutatni egy sivár világot, kamerájának „szeme” van, kis színészei pedig nagyszerűek. A magyar néző számára összehasonlítás kínálkozik Forman nálunk is bemutatott filmjeivel, vagy Rózsa János legutóbbi művével. A Libuskák persze nem olyan érett és kiforrott, mint a Vasárnapi szülők, de szintén képes arra, hogy közömbösségünket felkavarva szembesítsen a textilgyári lányok sorsával. Érzékenyen, színvonalasan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7346